SZÜLETÉSNAP

ÍRTA: SZABÓ MAGDA
RAJZOLTA: REICH KÁROLY

SZERPLŐK: Bori, anya, Szilvia, stb. 

A történet főszereplője Illés Bori, aki lusta, nem szeret dolgozni és mindig csak magával törődik. 

Ez a történet az Eperjes Benjámin utcában játszódik le. Ebben az utcában laknak Boriék szemben az iskolával. Bori nagyon várta a tizennegyedik születésnapját. Úgy érezte, hogy ettől a naptól fogva nagylánynak tekintheti magát és nagylánynak tekintik a felnőttek is. Ajándékul egy szép ruhát és tűsarkú cipőt szeretett volna. Május reggelén beszaladt a konyhába, s ott egy téli kabát várt rája. Bori sírvafakadt és beszaladt a szobába. Anyukája szomorú lett, mert mint házvezetőnő sokat dolgozott a kabátért. Bori másnap az iskolában lerajzolta barátnőinek azt a férfit, akivel össze szeretne házasodni. Bori azt szeretné, hogy a férfi neve Rudolf legyen. A lányok meglepődnek, mikor az ablakból meglátják Rudolfot, az új szomszédot. Bori mindig órák után Varjassal járt haza. Ezen a napon Bori megtiltotta Varjasnak, hogy kísérgesse őt. Délután felment barátnőjéhez Szilviához, akinek mindent elmesélt. Bori születésnapjára kapott tőle szemfestéket. Másnap az iskolában megbeszélték, hogy elmennek a nyáron dolgozni fizetésért. Bori a pénzt Szilviának adta kölcsön, de ő nem adta neki vissza. Később Bori rájött, hogy Szilvia nem jó barátnő. Már tél volt. Közeledett a karácsony, de Bori nem tudott senkinek ajándékot venni. Anya egyszer elhatározta, hogy Borinak megveszi a kívánt ruhát és a cipőt is. Mikor ment haza, nagyon hullott a hó. Örömében, hogy lányának megvette az ajándékot, nem figyelt és elütötte egy trolibusz. Anyát beszállították a kórházba. Minden megváltozott. Bori takarított, mivel anya nem volt otthon. Rendben tartotta a házat. Végül anya meggyógyult és büszke volt Borira. Ezentúl Bori nem volt már önző és lusta, hanem szorgalmas. Másokon is segített.

Nekem tetszett ez a regény, mert több tanulság is volt benne. 

Ez volt az első könyv, amit többször is elolvastam. Először ekkor, ötödikben, mikor valami egy kissé megfogott benne. Aztán mikor én is 14-15 voltam, akkor totál átéltem Borival a problémáit, sírtam egyes szakaszoknál olvasás közben. Ugyanaz az életérzés volt meg bennem, mint Boriban, ugyanazokban a dolgokban csalódtam, egyszóval, én voltam Bori. Sok különböző részre emlékszem. Ahogy anyja mondta a kórházban "ez a tekintet... így csak akkor nézett, mikor megszületett... most is születik... ". Vagy ahogy elment az öreg nénihez kirakósat játszani, közben meg teljesen más járt a fejében, csak azért volt a nénivel, hogy az elterelje a gondolatait... Vagy mikor először találkozott Rudolffal, azaz Sós Tiborral valami színházban, vagy hol, akkor szégyellte a kislányos ruháját, meg hogy ha felnőttnek tekintené őt a férfi, elsőnek nyújtana kezet... szégyellt előtte követ mosni, elment kontyot csinálni magának, hogy ne a befonott copfjaival lássa. Látom magam előtt a cigarettázó Szilviát, kövér borítékkal a kezében, amin zöld tollal van ráírva Picur pénze. Jézusom, rengeteg minden beugrott most, nagyon szeretem ezt a könyvet. Utána kb. 18 évesen olvastam újra, akkor már csak sajnáltam Borit, de nevettem rajta, a viselkedésén, egykori önmagamon. Sokszor írtam fogalmazást erről a könyvről, kedvenc könyvem alatt nem is tudtam mást elképzelni. 

Ami a fogalmazást illeti, az elejét és a végét leszámítva (ez a történet.., meg a végén nekem tetszett...) egész jól megírtam. Kezd hasonlítani a későbbi írásstílusomra. A végére egy tortát rajzoltam 14-es gyertyával a tetején. 

Szabó Magda nagyon közel áll a szívemhez, bármit ajánlhattok tőle, szívesen elolvasom. Tud valamit, ami bennem mélyen megvan. Nem csak ez a könyv adta ezt az érzést. És tetszik az írásmódja is :)

Készült: 2013. június 30-án
Utoljára változott: 2013. június 30-án