Mivel ez az oldal rólam szól, ide csak azokat az idézeteket rakom fel, amit tetszenek, ill. egyetértek velük.
Szerelem:
A valóságban egy szerelemnek lehetségesnek kell lennie. Lehet, hogy nem talál azonnal viszonzásra, de csak akkor képes életben maradni, ha legalább van rá remény - bármilyen távoli is -, hogy meghódíthatjuk a szeretett lényt.
Arcod keresem a naplementében, amit máshonnan látunk, Te meg Én. Neked az óceánról ragyog vissza, nekem a fák közt szűrődik át a fény.
A szerelem jobban tetszik, mint a házasság, éppúgy, amint a regény is mulatságosabb, mint a történelem.
Ha már több, mint két éve szerelmes vagy, szedsz valamit.
Nincs nagyobb kín, mint a szerelem. Mazochistáknak és kezdõ önsorsrontóknak melegen ajánlom. Jobb híján.
Kételkedj, vajjon a csillagok tüzesek-e; kételkedj, vajjon a nap mozog-e; kételkedj, vajjon az igazság hazudik-e: csak abban ne kételkedj, hogy szeretlek.
A szerelem, a szerelem, A szerelem sötét verem; Bele estem, benne vagyok, Nem láthatok, nem hallhatok.
Ha egy férfi meg akarja szerezni egy nő szívét, előbb használnia kell a sajátját.
Néha csak azért kell egyedül lennünk, hogy hiányozzon számunkra valaki, és ismét szerelmesek lehessünk belé.
Az első szerelem soha nem múlik el, de mindig véget ér.
A szerelem számtanában egy meg egy egyenlő a mindennel, és kettőből egy egyenlő a semmivel.
A szerelem széppé teszi azt, amink van, visszaadja, amit elvesztettünk, sőt azzal is megajándékoz, ami eddig nem volt a miénk.
Gyűlöllek és szeretlek
de kérded miért teszem?
Mert te kellesz nekem,
senki más
Az igaz szerelem nem csak a testre korlátozódik, hanem a lelket keresi.
Ha egyszer az mondom szeretni tudlak
Az azt jelenti hogy lezártam a múltat.
Ha arra kérlek ne nézz a jövőbe.
Az azt jelenti: Nem akarom tudni mi lesz jövőre
Ha azt mondom jó kedvem van
Az Nem azt jelenti hogy feledtem a rosszat.
Ha véletlen egy szóval megbántalak Téged
Az Nem azt jelenti hogy itt a vége
Ha úgy érzed gonosz vagyok
Az Nem azt jelenti hogy Nem várom a holnapot.
Hisz akár milyen hihetetlen én ilyen vagyok
Egyszerre két dologra gondolok
De az igazság Téged Szeretlek Nagyon.
Van, hogy eljön az a pont, hogy egyszerűen szerelmes vagy valakibe. Nem azért, mert az a valaki jó vagy rossz, nem azért, mert valamilyen. Egyszerűen csak szereted. És még csak azt sem jelenti, hogy onnantól fogva ásó, kapa, nagyharang. Ahogy azt sem, hogy soha nem fogjátok megbántani egymást. Egyszerűen azt jelenti, hogy szerelmes vagy, szereted szívedből. Néha azért, amilyen, néha pont annak ellenére. És tudod, hogy az a valaki is szeret téged, néha azért, aki vagy, néha meg pont annak ellenére.
Az igazi szerelem a felszín alatt van. A másik szemén kell látni azt a ragyogást ami ebből sugárzik...
Tegnap még másképp ragyogott ott fenn az ég,
magunk vándoroltunk réges-rég,
oly más volt minden tegnap még.
Tegnap még te sem hitted volna úgy, mint én,
Hogy a magány egyszer véget ér
És lesz, ki vár és lesz, ki véd.
Aki szeret, annak varrd fel kabátja gombját,
Mert meglehet, hogy felvarrja más;
Aki szeret, annak hallgasd meg baját-gondját,
Mert könnyen meglehet, hogy meghallgatja más;
Aki szeret, azzal sose légy morc, goromba, mert
Könnyen meglehet, hogy rámosolyog más;
Aki szeret, szeresd! Öleld meg naponta, mert
Könnyen meglehet, hogy megöleli más,
És akkor hidd el, nem ő a hibás!
Amíg szeretsz addig élek,
szeress örökre mert meghalni félek!
Féltelek!
Ezt meg kell értened,
mert félteni csak azt lehet,
akit az ember igazán szeret.
Az élet egy angol keringő melyet eltáncolsz a sírig, sorsod csupán attól függ, hogy kivel táncolod végig!
Lehetsz akármilyen bolond, így fogadlak el, amilyen vagy. Így szeretlek, ahogyan vagy.
Vágyom rád, mint virág a fényre,
Ha tehetném felírnám a nevedet az égre.
Őszinte szavaim szívből beszélnek,
Boldog éveim csak veled lehetnének!
Mikor megismertelek, még nemtudtam, nem gondoltam, hogy valaha szeretni foglak. Ma már képtelen vagyok elképzelni, hogy nem szeretlek.
Amikor tudod, hogy nem jön, de mégis várod
Amikor tudod, hogy kár volt, mégse bánod,
Amikor érzed, hogy hevesebben dobog a szíved,
Amikor érzed, hogy érte remeg a két kezed,
Amikor várod, hogy eljöjjön a pillanat,
Amikor várod, hogy odaadhasd önmagad,
Amikor vágyod ölelését s csókjait,
Amikor vágyod hangját és szavait,
Amikor néznéd mosolyát és két szemét,
Amikor néznéd, ahogy nyújtja a két kezét,
Amikor nem bírod már, kibuggyannak a szavak,
Amikor nem bírod már türtőztetni magad,
Amikor elhiszed, hogy erre volt szükséged,
Amikor elhiszed, hogy Ő is eleped érted,
Amikor megijedsz, de nem tudsz tenni ellene,
Amikor megijedsz, mert rossz lenne nélküle,
Amikor már aludnál és ébrednél is mellette,
Amikor már Önmagaddal harcolsz ellene,
Amikor rájössz, hogy mit sem ér a józan ész,
Amikor rájössz, hogy miért ne, hisz egyszer élsz,
Amikor világossá válik, hogy ez jó neked,
Amikor világossá válik, hogy megteszed,
Akkor vedd tudomásul, hogy igenis szereted!
Amit bennem ébresztesz az határozottság, erő, gyengédség és hatalmas vágy, hogy átöleljelek.
Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf, de te gyönyörűnek találtál.
Végig hallgattad mindig, amit mondtam.
Halandóból így lettem halhatatlan.
Mindannyian keresünk valakit, azt a különleges személyt aki majd megadja azt ami hiányzik az életünkből. Valakit aki képes társaságot nyújtani, vagy segítséget, vagy biztonságot, és néha ha nagyon keressük megtaláljuk azt aki képes mindhármat nyújtani, igen mindannyian keresünk valakit és ha nem találjuk csak remélhetjük hogy ő talál meg minket.
Kell a föld, hogy legyen élet, kell a nap, hogy legyenek fények, kell a határ, hogy ne legyen végtelen, s kellesz te, hogy boldog legyen az életem!
Táncolnék veled, zene sem kellene hozzá. Néznélek, és nem ügyelnék rá, hogy Te vagy más meg ne lássa. Ölelnélek, miként álmaimban, oly ösztönösen és gondolattalanul, mint még senkit, soha, és ezért félek tőled. Tőled félek.
Istennek köszönöm, hogy vagy nekem,
ha hozzám érsz begyógyul minden sebem,
megnyugszik a lelkem egyetlen szavadtól,
szeretlek Kicsim,akkor is ha haragszol.
Szép volt a sorstól, hogy utamba ejtett,
Minden egyes beszélgetést szívembe rejtett.
Akkor tenne még igazán szépet,
Ha örökre velem hagyna téged!
Érzem valaki átkarol és gyengéden fölém hajol,
becsukom a szemem és már lassan elhiszem,
hogy így lesz valamikor...
Mert ha szeretlek, meglátom benned azt akit csak ritkán látsz magadban: hozzá beszélek, és ő megért engem. Még akkor is, ha a világ legmélyebb dolgáról van szó. És ez fordítva is igaz: ha szeretsz, olyan titkokat tudsz kihozni belőlem, melyekről én magam sem tudtam.
Nekem rejtvény vagy, amit nem tudok megfejteni,
Nekem egy vers vagy, amit nem fogok elfelejteni,
Nekem egy ajándék vagy, amit nem tudok kibontani,
Nekem te vagy az egyetlen szó, amit nem tudok kimondani.
Te vagy minden órám! Te vagy minden másodpercem!
Te vagy a lelkem! Te vagy az egyetlen szerelmem!
Te vagy a napom, a hetem, az évem, te vagy a szerencsecsillagom,
Te vagy a hangulatom, te vagy a könycsepp az arcomon.
Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya, amikor ott ül melletted, és tudod, hogy a tied lehetne, de mégse az.
Két ember kapcsolata titokzatos dolog: a kívülálló sohasem értheti igazán, mi működteti őket.
Az igazi belezúgás ismertetőjele...előbb szerelmes leszel, és aztán kétségbeesetten kutatsz valami ok után.
Szerelemittasságból elkövetett tettért akár életfogytig tartó kapcsolat jár!
És ekkor hirtelen, egy pillanat alatt, egyszer az életben meglátsz valakit, és tudod, hogy minden álmod valóra vált. Olyan ez, mint amikor felébred az ember, a feje még kába, a látása homályos, nem is tudja pontosan miért, aztán hirtelen, a reggeli kávéivás közepén eszébe jut az álma. Először csak az álom kis szelete, aztán nagyobbik része, aztán az egész. Fölidéződik hirtelen a teljes történet színhelyestől, szereplőstől. Ismerős lesz az egész, és az ember szeretne visszajutni az álom színhelyére. De nem tud. Akármennyire próbálja, nem tud. Az álom üldözi majd tovább. Lehet, hogy egy napig. Lehet, hogy egy életen át. Ezt is megtehettem volna. Megtehettem volna, hogy hagyom, hogy a képed üldözzön egy életen át. De ezt nem akartam. Elhatároztam, hogy inkább rohanok, mint egy őrült, hogy visszajussak az álmomhoz, mielőtt túl késő lenne mindkettőnknek. Ezért jöttem el hozzád. Nem tudtalak volna csak úgy, könnyedén elveszíteni, nem bizony, ennyi év várakozás után. Azt sem tudtam, hogy várok rád, de mire eljött a csütörtök éjjel, már megértettem. És te is tudtad.
A szerelem olyan, mint a kábítószer. Először eufóriába esel, és teljesen átadod magad az érzésnek. Aztán másnap többet akarsz. Még nem váltál függővé, de annyira jólesett az az érzés, hogy azt hiszed, ura tudsz maradni a helyzetnek. Ha két percre eszedbe jut a szeretett lény, hát három órára elfelejtheted. De aztán szép lassan rászoksz, és teljesen függővé válsz. Ekkor már három óráig gondolsz rá, és csak két percre tudod elfelejteni. Ha nincs a közeledben, ugyanolyan rosszul érzed magad, mint a drogos, aki nem kapta meg az adagját. És ahogy a drogos képes lopni és megalázni magát, hogy megkapja, amire szüksége van, te is bármit hajlandó volnál megtenni a szerelmedért.
Az életben azok a legszebb dolgok, amik váratlanul történnek meg Velünk. Legyen az egy csók, egy ölelés, vagy akár egy kimondott szó, mely során megtanuljuk tisztelni és becsülni a másikat.
Azt hittem,hogy a világ csodája vagy,
őrjöngés, álom, nyíló végtelen.
Ma azt tudom,hogyha nem vagy velem,
nem vagyok,nem játszom,nem létezem,
felhők fehérje a szemembe fagy...
Azt hittem,hogy a világ csodája vagy.
De annál sokkal fontosabb
Azt mondtam, keveset tudok a szerelemről. Ez nem volt igaz. Jó sokat tudok róla, mert láttam, hosszú évszázadokon át figyeltem, és csak ettől volt elviselhető, hogy a Földet néztem. Az a sok háború, hazugság, kín, gyűlölet, el akartam fordulni, hogy ne is lássam többet. De láttam, hogy mennyire tud szeretni az ember. Kutathatod a világűr legtávolabbi zugát is, és te nem lelsz gyönyörűbbet. És igen, jól tudom, hogy a szerelem feltétlen, de azt is tudom, hogy lehet kiszámíthatatlan, váratlan, irányíthatatlan is, és könnyen összekeverhető a gyűlölettel. És azt akarom ezzel mondani Tristan, azt hiszem szeretlek. úgy érzem, mintha a szívem nem férne meg a mellkasomban. Mintha már nem is az én részem lenne, hanem már a tiéd. És, hogyha szeretnéd, én nem kérnék cserébe semmit. Nem kell ajándék, vagy bizonyíték az érzéseidre, csak az, hogy tudjam, hogy szeretsz. A szíved kell az én szívemért!
A szívet elszorító örömről és félelemről tudta meg, hogy ott van (…) éppoly könnyen ismerte föl ebben a tömegben, mint rózsát a csalánosban. Ő ragyogott be mindent. Mosoly volt, mely mindenkire sugárzott
Megpróbáltalak levegőnek nézni, de rájöttem, hogy levegő nélkül nem tudok élni.
Nem tudok repülni, ő se tud, együtt mégis tudunk.
A szerelem tulajdonképpen megfoghatatlan. De éppen ez a titokzatos valami nő, gyarapszik egyre bennem. Feledteti velem otthonomat, apámat, anyámat, elbódít, ha rád nézek és boldogsággal tölt el. Még az éhségről, a hidegről és betegségről is megfeledkezem. Azt hiszem, ez a szerelem.
Az, aki, soha nem élte át a szerelmet, akár boldog, akár boldogtalan, akár kárpótolta ezért az élet, akár nem, nem élt igazán.
Egy nagy regénybe csöppentünk aminek mi írjuk a lapjait, szerelemmel, boldogsággal, reménnyel...bizony ez a könyv a lelkünk, sérülékeny és vigyázni kell rá. Eddig két könyv volt, most már egy, a mi könyvünk, kettőnké. Amit egyszer beleírunk kitörölni többé nem lehet, akár fehér lesz egy lap, akár szürke vagy éppen piros, arra az utolsó oldalon is ugyanúgy emlékezni fogunk. A fedlapon szívem és a tiéd, a borító két kezünk, és a lakat a mosolyod.
Soha ne kérj bocsánatot érzelmeid kimutatásáért, mert ha azt teszed, akkor az igazságért kérsz elnézést.
Akkor hozod ki a legjobbat másokból, ha magadból is a legjobbat adod.
Nem azért szeretlek, aki te vagy, hanem azért aki én vagyok melletted.
Nem azért szeretlek, mert szép vagy,
hanem azért vagy szép, mert szeretlek!
A nőket a szerelem nemcsak érdekessé teszi, hanem meg is szépíti. A nő akkor szép igazán, ha boldog, és akkor boldog, ha érzi, hogy szeretik.
A szerelem buzgó megfeledkezés mindenről, ami rajta kívül van.
De most megjártad, kedves, most az egyszer. Ezüsthálóval foglak meg, nem menekszel. A csillagos ég hálójába foglak, Nekem fogadsz szót, meg a csillagoknak. Az volt a veszted, mind a kettőnk veszte, Az a csillagos júniusi este…. ….Csak a csillagok voltak és mi ketten! A csillagok közt szálltunk! És ijedten és görcsösen fogtuk egymás kezét.
Keresek egy tökéletes párnát. Azt hiszem, valahol a tied mellett van.
Mindig van egy kis őrültség a szerelemben. De mindig van egy kis Okosság is az őrületben.
A szerelem gyönyörűséges virág, de meg kell lennie bennünk a kellő bátorságnak, hogy irtózatos szakadék szélén szedjük.
... Szeretni annyi, mint vállalni a legnagyobb kockázatot. Jövőnket és boldogságunkat adni valaki kezébe. Engedni, hogy kétkedés nélkül bízzunk valakiben. Elfogadni sebezhetőségünket. Én pedig szeretlek.
Ölelj át két karoddal,
E világban nélküled eltévedek.
Szeress, óvj, bátoríts hiteddel
S örökké veled leszek.
Szeretni semmi. Ha szeretnek, az már valami. Ha szeretsz és szeretnek, az a minden.
A szerelem olyan bűn, amelyben nem lehetünk meg cinkostárs nélkül.
Feladok érted mindent,
Leszel cserébe Te a mindenem ?
Ígérd meg azt, hogy kezed kezemből vissza nem veszed,
s akkor is szeretni fogsz, mikor már én is vén leszek.
Jobban szeretlek , mint ahogy tegnap szerettelek ,
de kevésbé mint holnap foglak szeretni.
Boldogság:
Ha a beszélgetést tekintjük a dalszövegnek, a nevetést a zenének, az együtt töltött időből így lesz sláger, amelyet bármikor szívesen meghallgatunk, anélkül, hogy megunnánk.
Felkelő Nap fénye simogassa arcod, egy pillanatra felejtsd el minden gondod. Ne törődj semmivel csak hunyd le a szemed s képzeld el hogy a világ szép is lehet!
A boldogság nem örökké tartó állapot, még csak nem is időleges. A boldogság legtöbbször ujjongó öröm, amely csaknem szétfeszíti az ember keblét, és ugyanolyan gyorsan elmúlik, mint ahogyan jött. Aztán ismét itt terem, és elhiteti velünk, hogy az élet csodálatos dolog.
A boldogság gyakran egy olyan ajtón szökik be életünkbe, melyről nem is gondoltuk, hogy nyitva maradt.
Amíg átéljük a boldogságot, nehezen érezzük meg, de ha már elmúlt és visszatekintünk, hirtelen megértjük - olykor elcsodálkozva -, milyen boldogok voltunk.
A legnagyobb boldogság is unalmas teher, ha azt mással nem közölhetjük.
A boldogság talán az erdőben élő szarvashoz hasonlítható leginkább. Néha előjön az erdő sűrűjéből, és meglátogat. De a tolakodó közeledést nem szereti, ha meg üldözőbe veszed, biztosan elmenekül előled.
A sikeres ember megkapja, amit akar. A boldog ember örül annak, amit kap.
A természet folyvást gondoskodik az emberi boldogság legfőbb eszközeiről. Figyeld meg, mint nő a gabona, mint fakad a bimbó; haladj ziháló tüdővel az eke mögött; olvass, gondolkodj, szeress, mert ezek a dolgok, amik az embert boldoggá teszik.
A boldogság egy pillangó. Ha kergetjük, kisiklik a kezünk közül, de ha csendben leülünk, az is lehet, hogy leszáll ránk.
Nincs nagyobb boldogság, mint ha szeretnek bennünket embertársaink és úgy találjuk: jelenlétünk hozzájárul ahhoz, hogy jól érezzék magukat.
Ha boldogságunk van, mindenünk van; ha pedig nincs, mindent elkövetünk, hogy megszerezzük.
A boldogság egy olyasvalami, ami megsokszorozódik, amikor osztoznak rajta.
A kapcsolatok célja az, hogy megteremtsd az örömöt, a boldogságot és a teljességet azáltal, hogy megosztod az életedet egy másik személlyel.
A kapcsolatok célja nem az, hogy általuk rálelj a teljességre, hanem hogy általuk megoszd a teljességedet másokkal. Nem az, hogy felleld az örömöt, hanem hogy megoszd az örömödet. Nem az, hogy megtaláld a boldogságot, hanem hogy megoszd a boldogságodat.
Életünk boldogsága parányi töredékekből
áll össze az apró, elfeledett csókokból és
mosolyokból, egy kedves pillantásból, avagy
egy szívből jövő jókívánságból!
Van aki nem tud boldog lenni. Mert nem tud szeretni. De van aki csak azért nem lehet boldog, hogy a másik boldog lehessen.
A boldogság soha nem tart örökké.
Az öröm abban a pillanatban születik meg, amelyben felhagysz saját boldogságod keresésével és megpróbálsz másokat boldoggá tenni!
Feledkezz a pillanatba! Sosem tudhatod előre, melyikben érint meg az örökkévalóság.
A boldogság először a szívben van, csak azután az arcon.
A Kék Madarat nem kell távoli országban keresni. A Kék Madár mindig velünk van, ha szeretjük egymást és örülünk az élet legkisebb ajándékainak is. De mindig elrepül, ha bántjuk egymást, ha irigykedve figyeljük mások örömét. Mert a Kék Madár maga a boldogság, és kalitkája az emberi szív
Add meg minden napnak az esélyt, hogy életed legszebb
napja legyen!
A boldogsághoz csak annyi kell, hogy lelkesedni tudjunk valamiért!
...Mert a boldogság nem olyan, mint amilyennek azt elképzeled, és várod. Az út határozza meg, ahogyan elérted azt, és mindaz a rossz, amit közben megtapasztaltál...
Egy megoldott probléma két újabbat idéz elő. A legjobb recept a boldogsághoz, ha nem oldunk meg több problémát, mint amennyit muszáj.
A pénz nem boldogít csak segít elviselni a boldogtalanságot!
Az ember nem érezheti jól magát, csak a saját jóváhagyásával.
A boldogság egy köztes állomás a túl kevés és a túl sok között.
Szeretni és szeretve lenni a legnagyobb boldogság a világon!
Mosoly:
Tudod, amikor mosolyogsz, az egész világ sokkal jobb hely, mint egyébként.
A nevetés olyan seprű, amivel lesöpörjük a szív pókhálóit.
A mosoly egy görbe vonal, amely egyenesbe hozhat mindent.
Úgy érzem, a mosoly teszi, amit egy arc szépségének neveznek; ha a mosoly hozzáad valamit az arc bájához, akkor az arc gyönyörű, ha nem változik meg közben, akkor mindennapi, ha elrontja, csúnya.
Semmibe se kerül,de sokat teremt.
Gazdaggá teszi azokat, akik kapják és nem juttatja koldusbotra azokat, akik adják.
Egy pillanatig él csak, de emléke néha örökre megmarad.
Senki sem olyan olyan gazdag, hogy meglehetne nélküle és senki sem olyan szegény, hogy ne lenne gazdagabb tőle.
Táplálja a jóakaratot az üzleti életben, boldogságot terem azt otthonban és mindenütt a barátság biztos jele.
Pihenés az elfáradt embereknek, napfény a csüggedőknek, világosság a szomorkodóknak és a természet legnagyszerűbb ellenszere a bajokkal szemben.
Nem jelent földi javakat senki számára:
Nem lehet megvenni, elkérni, kölcsönadni vagy ellopni-csak önként lehet odaadni.
Ha valaki már túl fáradt ahhoz, hogy mosolyogni tudjon, akkor legalább te nézz rá derülten.
Senkinek nincs annyira szüksége a mosolyra, mint annak, aki maga már nem tud mosolyogni!
Ha meg akarod kedveltetni magadat az emberekkel, akkor MOSOLYOGJ!!
Ne sírj, mert vége lett! Mosolyogj, mert megtörtént.
Mindössze tizenhét izom munkája kell egy mosolyhoz, de negyvenhároméra van szükség a haragos tekintethez.
Tedd hát azt, amit egy mosolyhoz kell tenned, és meglátod, ez jóval kevesebb erőfeszítésbe kerül.
Mosolygunk, ha szimpátiát érzünk, ha üdvözlünk valakit, ha elismerünk valamit. Minden kétséget kizárólag ez a legfontosabb kapcsolat teremtő jel az emberi gesztusrendszerben.
Mosolyogj mindig, soha senki nem fog meggyanúsítani, hogy semmi okod rá.
Az élet rövid, de a mosoly csak egy pillanat.
Hatalmas fegyver a mosoly;
még a jeget is megolvasztja.
Ne légy morcos. Sosem tudhatod,
ki szeret bele a mosolyodba.
Ha nem tudsz mást tenni, mosolyogj!
A mosoly ingyen van, de megfizethetetlen.
Ha mosoly önt el téged, mint tengerpartot a dagály - fertőzd meg a világot, hadd terjedjen a ragály!
A mosoly egy pillanat műve, de emléke néha örökké tart.
Barátság:
Barátod az az ember, aki mindent tud rólad és mégis szeret.
Valami érthetetlen kapcsolat van a barátság és a csillag között. Miért csillag a barát? És miért barát a csillag? Mert olyan távol van, és mégis bennem él? Mert az enyém, és mégis elérhetetlen? Mert az a tér, ahol találkozunk nem emberi, hanem kozmikus? Mert nem kíván tőlem és én sem kívánok tőle semmit? Csak azt, hogy legyen, és így, ahogy van; és ő van, és én vagyok, ez kettőnknek tökéletesen elég? Nem lehet rá válaszolni. Nem is kell. De, ha nem is lehet, barátom iránt mindíg azt fogom érezni, hogy csillag, a világegyetemnek rám ragyogása.
Az életnek csak akkor van értelme, ha van kivel megosztani az érzéseinket.
A szerelemnek és barátságnak csak egyetlen rokon vonása van, s ez: ha felbomlik, annak oka sohasem a Másik, hanem mindig az Én.
Az új barát olyan, mint az új bor, mikor beérik, akkor válik igazán élvezhetővé.
Balsorsban látszik meg, ki az igazi barát; a jólét ugyanis teli van barátokkal.
Igaz barát az, aki előtt hangosan gondolkodhatom.
...az emberi kapcsolatokban csak az egészen kis dolgok fontosak.
A barát az egyetlen személy, aki ki tudja javítani a hibáidat - de van annyi esze, hogy meg sem próbálja.
Ó, az a nyugalom, az a kimondhatatlan nyugalom, hogy biztonságban érezzük magunkat a másik társaságában, hogy nem kell mérlegelnünk a gondolatokat, sem a szavakat, de kiönthetjük őket úgy, ahogy vannak, együtt a pelyvát és a magot, jól tudva, hogy megbízható kéz válogatja szét őket, megtartva, ami értékes, s gyengéd leheletével szétfújja a többit
A barát az az ember, aki mellett mersz önmagad lenni!
Az igaz barátság olyan, mint az egészség; csak akkor értékeled, mikor elvesztetted.
Egy barát, azzal, hogy felhív, felugrik hozzád, vagy akár egy véletlen találkozás, esetleg egy apró meglepetés által bearanyozza hétköznapjaidat!
Mi lehet kellemesebb, mint egy olyan barát,
akivel úgy mersz társalogni, mint önmagaddal?
Az igaz barát az, aki jön, mikor mindenki más megy.
Talán nincs is olyan, hogy jó barát meg rossz barát - talán csak
barátok vannak, olyanok, akik az ember mellett állnak, ha megsérül, és
akik segítenek, hogy ne legyen olyan magányos. Talán értük mindig
érdemes aggódni, reménykedni, őértük érdemes élni. Talán még meghalni
is, ha úgy kell lennie. Nincsenek jó barátok. Nincsenek rossz barátok.
Csak olyan emberek, akik házat építenek a szívedben.
Az igazi barát az, aki ha megkérdezi tőled, hogy hogy vagy, meghallgatja a választ is.
A barátság egy lélek, mely két testben lakozik!
A barátság voltaképpen szükségtelen, akárcsak a filozófia vagy a művészet... Nem szükséges a túléléshez, de sokkal inkább értelmet ad a túlélésnek.
A szerelem vak! A barátság csendben lehunyja szemeit!
Igazi barátod az, aki a hátad mögött is csak jót mond rólad.
A barátság egy aranykötél, amely ha elszakad, össze lehet ugyan kötni, de a csomó megmarad!
Tévedni emberi dolog, megbocsátani isteni.
A barátok olyanok mint a csillagok. Nem mindig látod őket, de tudod hogy vannak.
Az, hogy én ki vagyok, attól függ, hogy te kinek akarsz látni engem!
A barátság öröme, azt jelenti, hogy valaki rádbízott egy titkot.
Az igazi barátok nem azok, akikkel leülsz egy órácskára dumálni és iszogatni. Az igazi barátokkal nem kell mindennap találkozni, az ember egyszerűen tudja, hogy ott vannak, ha szükség van rájuk.
Lehet-e barátság férfi és nő között, és ha igen, miért nem?
Ha az összes barátom leugrik egy hídról,
én nem ugrom velük.
Lent várok, hogy elkaphassam őket!
Nagyra becsülöm azt a barátom, aki
időt talál számomra a naptárában, de
még jobban szeretem azt, aki elő sem veszi
a naptárát, ha rólam van szó!
A barátság nem azért van, hogy valamit kapjunk, hanem hogy lehetőségünk legyen adni.
Ha van egy barátod, adj neki egy halat.
Ha van még egy barátod - adj neki is.
De ha van egy igaz barátod: inkább tanítsd meg halászni...
Minden barátság azzal a homályos érzéssel kezdődik, hogy valahol már találkoztunk. Mintha régen testvérek lettünk volna. még inkább, mintha ikrek lettünk volna. S ezért a találkozás csak viszontlátás. Amikor az ember barátjától elszakad, tudja hogy ez a távozás csak látszat. Valahol együtt marad vele úgy, ahogy volt vele a találkozás előtt.
A barátság az egyetlen olyan kapcsolat, amely kölcsönös, szabad választással jön létre. Nem velünk születik, mi teremtjük. Nem fertőzi meg semmilyen testi kapcsolat, vagy érdek. Nem akarunk egymástól semmit - egyszerűen csak jó együtt lenni. A barátság születése mindig együtt jár azzal az érzéssel, hogy találkoztunk már valahol. Hogy ismerem őt! Ez persze sejtelem, nem biztos hogy így van. Sosem tudhatjuk, mitől vagyunk otthon egymásban. De ha a barátomhoz megyek: hazamegyek.
A tökéletes Barát...
Kitalálja a gondolataimat és mindig örül ha lát. Figyel rám ha kérem rá, és megosztja velem titkait. Vállát nyújtja, hogy megpihenjek és kezét, ha szükségem lenne rá. Mellettem áll a bajban is! Szíve felém mindig nyitva áll...
... és ez nekem, mind TE vagy!
S ha egy barát megbukik, mert nem igazi barát, vádolhatjuk-e őt, jellemét, gyengeségét? Mit ér az olyan barátság, ahol erényeket, hűséget, kitartást szeretünk a másikban? Mit ér mindenféle szeretet, amely jutalmat akar? Nem kötelességünk-e, hogy éppen úgy vállaljuk a hűtlen barátot, mint az önfeláldozót és hűségeset? Nem ez igazi tartalma minden emberi kapcsolatnak, ez az önzetlenség, mely semmit, de semmit nem akar és nem vár a másiktól? S mentől többet ad, annál kevésbé vár viszonzást? S ha odaadja egy ifjúkor minden bizalmát, egy férfikor minden áldozatkézségét, s végül megajándékozza a másikat a legtöbbel, amit ember adhat embernek, a vak, a föltétlen, a szenvedélyes bizalommal, s aztán látnia kell, hogy a másik hűtlen és aljas, van-e joga megsértődni, bosszút követelni? S ha megsértődik, ha bosszúért kiált, barát volt-e Ő, a megcsalt és elhagyott?
A barátság legnagyobb próbája nem az, ha a magunk hibáit tárjuk fel barátunknak, hanem ha neki tárjuk fel az övéit.
A barátság igazi dicsősége nem az egymás felé
kinyújtott kéz, nem a kedves mosoly, nem is a társaság
öröme, hanem a lelki-szellemi megvilágosodás,
amelyben részed lehet, amikor rádöbbensz, hogy
egy embertársad hisz és bízik benned.
Azt kérded, ki az igazi, ki a valódi barát? Az, akinek megérted minden kimondott és hang nélküli szavát. Kinek szemébe nézve meglátod minden apró baját, kit csendesen megvigasztalsz, ha könny borítja arcát, ha ok nélkül bezárkózik, te átmászod hallgatása falát, kinek nem hagyod, hogy egyedül vívja kilátástalan harcát. Kinek villanásnyi mosolya, apró kis öröme elüzi minden bánatod, s köztetek nincs olyan, hogy alulmúlod őt, vagy túlszárnyalod. Kinek látványa szívedet és lelkedet melengeti, kivel jó a csend szavát hallgatni, s együtt merengeni. Kinek nem számít, mit vétesz, kis-e, vagy nagy hibát, kivel ha beszélhetsz, könnyebbé válik ez a nehéz világ. Az az igazi barát, kit szeretsz, tisztelsz, csodálsz, s ha választásra kerül sor, te szó nélkül mellé állsz. Az a barát, kinek egy kedves szava többet ér a világ összes, minden kincsénél. Az a barát, kinek öröme az örömöd, bánata a bánatod, kinek barátságát minden körülmény közt vállalod.
Az igaz barátság törékeny holmi. Ugyanolyan figyelmes bánásmódot igényel, mint más törékeny és értékes dolgok.
Egyetlen értelmes ember barátsága többet ér, mint az összes balgáé.
A barát az, aki akkor van melletted, amikor máshol kellene lennie.
A barát olyan, aki ismeri a szívedben rejlő dallamot, vissza tudja azt neked énekelni, akkor, ha te elfelejtetted.
Csak az igazi barát figyelmeztet rá, hogy maszatos az arcod.
Két hónap alatt több barátot szerezhetsz, ha őszintén érdeklődsz mások iránt, mint két év alatt, ha arra törekszel, hogy mások érdeklődjenek irántad.
Egyetek, igyatok együtt, beszélgessetek, nevessetek együtt, faljátok az életet együtt, de csak akkor lesztek igazán barátok, amikor először együtt sírtok.
A régi barátokkal kapcsolatban az egyik legnagyobb áldás, hogy az ember megengedheti magának, hogy hülyét csináljon magából előttük.
Ne feledd, akinek barátai vannak, nem lehet felesleges!
Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra...
Ezernyi emlék, mely nyomot hagyott bennem. Sok millió szó, melyet felidézve könnyes lesz szemem. Csillagnyi mosoly, melyet ti szereztetek nekem..köszönöm Barátaim, hogy vagytok nekem.
Egy barát bízik benned, meghallgat, veled sír vagy nevet,
és minden egyes hibád ellenére is szeret.
A jó barát garantálja, hogy kihoz a börtönből, de az igaz barát ott fog ülni melletted!
A boldogság bennünk van, és a barát az, aki ki tudja azt hozni belőlünk.
Az élet viharait csak úgy élheted túl, ha van valaki, aki veled kormányozza a csónakod.
Van egy apró, elvarázsolt, külön kis világ. Ami csak a tiéd és csak az enyém; a miénk… a kettőnké… közös.
Csak te érted, és csak én értem, csak mi. Ketten. Más senki ezen a földön.
Saját Napunk – a szeretetünk – ragyogja be, saját csillagaink – a mosolyaink – díszítik az egét. A Hold, mely éjszaka világít a bizalom kettőnk között.
A levegő, mely nélkül meghalnánk – a tudat, hogy létezel nekem és hogy létezem neked. A víz, mely életben tart: a sok kedves szó, melyekkel egymáshoz szólunk.
Mindezek együttesen táplálnak minket, és bennünk egy érzést: barátok vagyunk mindörökké!
Az igaz barát az, ki még ha el is vonulsz a többiek elől, úgy téve, mintha egyedül akarnál lenni, akkor is megtalál, és megvigasztal - vagy akár csak odamegy hozzád, megölel, és még ha nem is szól semmit is megkönnyebbülsz, mert Ő ott van melletted.
Készült: 2007. december 5-én
Utoljára változott: 2008. október 30-án
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés