Nah. Először is bocsi, h nem jelentkeztem, de annyira ellustultam, h az szörnyű! Bevallom nem volt kedvem semmihez. Remélem ez nemsokára megváltozik. Azért írom így egybe szinte az egész hetet, mert ki emlékszik már pénteken, mi volt kedden? Én nem nagyon. Mondjuk úgy kb. azért felosztom ezt a bejegyzést napokra, de ezt most írom, visszaemlékezésből. Mert hát akkor nem volt kedvem ×D

Kedd:
Feleltem egy versből (Nagy László: Adjon az Isten), angolon pedig titkos cetliket írkáltunk egymásnak olyan üzenetekkel, h “amit szeretek benned”, meg “mit szeretnék neked adni karácsonyra”. Persze név nélkül is felismertük, h ki írta, az írás alapján. Anita azt írta nekem, h házat szeretne ajándékozni. És hogy emlékszem-e. Igen, én mondogattam neki, h nem veszek nagy ajándékot, csak egy házat :) És azt írtam neki a cetlimen, h én EDY-t akarom neki adni karácsonyra (a gyengébbek kedvéért ő egy fiú). Ennek még lesz jelentősége. Másra a suli keretein belül nem emlékszem. Csak a délutánra. Ugyebár ha 6 óránk van – mint kedden is - 13:20-kor végzünk. A táncunk pedig az iskolától gyalogúttal 10 percnyire elhelyezkedő épületben van. A táncnak 15:00-kor kellett kezdődnie. Tehát bementem a városba (15-20 perc) és kerestem a megfelő karácsonyi ajándékokat a barátnőim számára. Hát… Sikerült is vennem Emesének szempillaspirált meg egy gyűrűcskét és Anitának pedig olyan szép világos színű szájfényt, mert valamelyik nap említette, h neki tetszik, ha világos a száj :) Aztán még volt időm, beugrottam anyumhoz az irodába, ő “meghívott ebédre”, azaz fizetett nekem egy chickenburgert :) Aztán elmentem az említett táncra. Tiszta katasztrófa voltam. Bebizonyosodott, h nincs ritmusérzékem, és sztem hülyén nézek ki, amikor táncolok. De hát ezt mondjuk részben már régebbtől tudom :) Jó későn értem haza (kb. fél hatkor). Nem emlékszem, este mit csináltam.

Aztán itthon is csak lustultam. Gépeztem, tévéztem… 2 TV-nk van, az egyik nagy a nappaliban, a másik kicsi a gyerekszobában. A kicsin alig lehet valamit is nézni, mindennél olyan szar a kép, rontja a szemet. Azért a House-ot csak szépen megnéztem, azt lehetett látni. De amikor átkapcsoltam a Joj-ra! Katasztrófa. Hang volt, de kép helyett csak alig színesnek nevezhető, időnként fekete-fehérré változó pontocskák, amikből nem lehett semmit kihozni. Megvolt a kép, csak marha életlenül. A hang meg ment. De a Bones-hoz nem elég a hang! Gondoltam, bemegyek a nappaliba, leheth anyu is fogja nézni. És nem vendégünk volt! Igaz ment a TV, mondták, h bárhova kapcsolhatom, hangosíthatom, de amint hangosítottam, úgy vált hangosabbá apámék beszéde. Az egész 3/4-éből semmi sem értettem. Még hangosabbra meg nem rakom, hiába mondják, h őket nem zavarja, nincs értelme, ráadásul meg… némely párbeszédeiknek nem volt szükség hallgatóságra… ×D Vagyis arra, h apámék hallják :) Pech… Ott maradtam du., önvédelemnek kellett volna lennie, de a takarítőnő pletykája szerint (a tanáriban hallottam!), már nem is lesz. Máshol megfizetik a pasinak. Hát akkor jó. Keressen csak vele pénzt. Járhatok korábban haza :) De amúgy pedig összegezve érdekes volt ez az önvédelmi kör… Na nem baj. Aztán beszaladtam a városba még ajándékért (az új, kicsit szokatlan magasságú sarokkal rendelkező csizma volt rajtam, mégis tudtam sietni). Itthon pedig a tanulás helyett szerkesztettem. Mint már említetem, Anitának házat ígértem karácsonyra meg EDY-t. Mindezt megkapta, papír-formában. Rendes kocka alakú ház rajzlapból, igaz a tető kicsit inog, jobban nem tudtam felragasztani, de hát no. Asszem így is jó lett. A célnak megfelelő. Vágtam ki benne ajtót és rajzoltam+kivágtam egy pici emberkét, minth az az EDY. Betettem a házba egy papírfecnivel együtt. EDY angolul írt levele Ani számára, mint ahogy a cetliket írtuk angolon. Ezzel betartottam ígéretemet (amennyire tőlem tellett) és sikeresen megnevettettem Anitát.

Csütörtök:
Ekkor volt utolsó törink pl és beszélgettünk a karácsonyról, h ki hogyan éli át, milyenek a szokások… Tóth Anikót mindenről érdekel a véleményünk. Ebből keletkeznek a beszélgetős-órák. Volt angolunk is, és akkor néztük tovább a filmet. Vagyis először egy jobb filmet néztünk: fekete-fehér csíkok :) “Na, beugrott már a kép, változott valami?” “Igen! Vastagabbak lettek a csíkok és gyorsabban mozognak!” Már csak a hang hiányzott, mint amikor nem megy az adón semmi, az a súgás vagy micsoda és tökéletes lett volna a filmünk. Címe? A csíkok. Mint egy horror. Utána meg már a rendes filmhez kértük a “titulky”-t, ami magyarul feliratot jelent. Hát Anita O., az angolosnak aztán mondhatod szlovákul, ha nem érti! :P A film kezdett értelmet kapni (tudom, h ez nincs elég magyarul mondva, de hát értitek, nem?). Nem mesélem, az hosszas lenne. Voltak hozzá jó beszólásaink (mmint az osztályak), pl: “Jó a haja!”. Ez olyan szép magyarul tiszta “od veci” jött (az annyit jelent, h nem volt értelme pont akkor bemondani), meg “Milyen hegyes a foga!”. Én meg, h “Mi van?”. A nő mosolygása közben Kati és többen is észrevették, h a nőci foga hegyes… Aztán amikor tudtuk, h a pasival meg fogják csókolni egymást, valaki bemondja, h “Na most fogja megharapni!” :D Mi vámpírnak néztük a nőt :)

Péntek:
Hmmm… Utolsó nap a suliban karácsony előtt… Mindjárt reggel jöttek-mentek az ajándékok. Emesétől emlékkönyvet, Anitától kulcstartót (?), ami egy nagy seggű tehén és Erikától pedig egy ceruzát - tetején egy katicabogárral - kaptam (állítólag ez a valami hasonlított a legjobban egy méhecskére és ő nekem Zümit akart hozni – pedig én már belőle nem kérek! Erika lécci fogd már fel, h én befejeztem!!!Vagyis Zümi még jöhetne is, de a gazdája le van tojva. Remélem még azért találok egyszer az életben egy Zümit, amelyik igazi lesz és a keresztelt nevén szólíthatom anélkül, h ezzel elvesztené Zümiségét). Nah, aszem mára ennyi. Nem tanultunk, csak földrajzból, és ki lettek osztva a felmérők, szerencsére egyes lett (magyarországi 5-ös). Legközelebb csak január 8-án megyünk suliba, de lesz mit addig itton is csinálni! Kaptunk 150 matek példát (monitor tesztekben), magyar felmérőt (8-án leadjuk és le is osztályozza) és le kell írnom 2 könyv tartalmát az olvasónaplóba, közben csak ma írtam fel mit kellett olvasni és egyik könyvről sem tudom, h meglenne. Na én már megyek (még majd mesélek később Hali Mari- vagy ha úgy akarod, Hali Lali-ról!) A helyesírási és elírási hibárkért sorry!