Először is befejezem a tegnapi napot. Anyuék már tegnap átadták Mikulás ajándékait.

:) Aztán Timivel megmutattattam, h min szokott nevetni, ha az oldalamat olvassa, és magam is röhögtem, mivel rájöttünk, h ő is ugyanazokat a szavakat használja, amiket én írtam. Meg azon, h milyen hibásan van írva minden. Tegnap betűkihagyásom volt, de ma megpróbáltam kijavítani a hibákat. Aztán Timivel megint sokáig beszélgettünk az alvás helyett… 
Ma pedig: 
Na, kémiából írtunk is, mindent tudtam (de csak azért, mert du ott maradtam!). Erika drága majdnem eltörte az ujjam… Van olyan hajlékony vonalzója és mikor elkértem tőle megnézni, RÁÜTÖTT VELE AZ UJJAMRA! A kisujjam első hajlatára csapódott a vonalzó, úgy, hogy megpattant egy kis erecske az ujjamban (véres kis vonal) és mikor megpróbáltam behajlítani, az első hajlat nem működött! De aztán megjavult. Igaz, h sokáig fájt :( Aztán Anita mesélt nekem a kannibalizmusról! Nem szó szerint, hanem azt mondta el, mit látott tegnap. Még az egyik fiú ismerősének is tátva maradt a szája. Ugyehogy milyen meglepő a kannibál szerelem? Vagyis amit láttak: két embert, akik majd felfalták egymást. Anitát idézve: “Mintha csak egy szappanoperából léptek volna ki”. Az érdekes ezen nem is maga a kannibalizmus ténye, hanem az, h kik voltak a kannibálok! Mostmár hál’ Istennek nem igazán izgat. Bár ha láttam volna őket, hát nem tudom. Szerencsére ilyen téren nem is olyan nagy a képzelőerőm :) Mert az egyik tag a gyakran emlegetett Zümi volt. Igazából őt már nem is nevezném többet Züminek, hiszen Zümi egy kis csücske, vagy legalábbis egy gyerekes 17 éves srác. A Zümi név túl édi és ő már nem az. Mivel tegnap Anita felhívott, h nem lesz tánc (9. év végén van nálunk az úgynevezett ’koszorúcska’, ahol fellépünk (társas tánc), aztán kapunk vmi papirost :) és utána rendes bál van), akkor úgy döntöttem, maradok angolon. Szóval megint fél négykor értem haza. Pedig csak 5 óránk volt (hazaengedtek és szlovák gyakorlatra meg nem járok). Kb. másfél órát ültem az öltözőben. És angolon összesen 5-en voltunk, abból az egyik a tanárnő, a 3 lánya meg én. Aktívak meg a tanító nénin kívül csak ketten voltunk. Nem is tudom, h inkább fura vagy érdekes volt-e (az érdekes nálam nem egyenlő a furával; érdekes=pozitív, fura=negatív dolog). Én meg véletlenül szakáll helyett azt mondtam, h kenyér! :D A Cukorka meg csak néz rám… (mivel az arc részeiről beszéltünk… :)) “Kenyér?” én meg elkezdtem röhögni és kijavítottam magam :) 
Aztán hazajöttem, persze már csak egy kinti busszal (mire hazaérek még kb. 5 percet kell gyalogolnom plusszba). Eddig ennyi…