Hellóka :)

Hát akkor legyen visszaemlékezős összefoglaló:

7-én, pénteken mégsem volt torna :D Elkezdett esni az eső, szal nem kellett mennünk tornázni. A torna helyiségben (az nem tornaterem, csak osztály), valszeg vmi kiállítás volt, mint szokott. Az osztályban voltunk, nem csináltunk semmit. 
Utána d.u. szülői volt. Anyu bejött 14:30-ra meghallgatni az igazgatónőt a Junior-ban. Útközben találkoztunk Rebekával és anyujával, a csajnak tetszett, h anyuval fogtuk egymás kezét :D h milyen aranyos :D szoktuk, mert az melegít is :D Az ő anyukája szakadt azon, h az igazgatónő nem tud beszélni, az enyém csak a fejét csóválta. 
Utána az osztályban is csak kb. 6-7 szülő volt a 24 diákból (a 3 bukottat nem számítom, azok nem jönnek szalagavatóra), amiből minimum a 16 szalagavatósnak ott kellett volna lennie. Oké, h valaki nem tud eljönni, de hogy telefonálni is csak ketten tudtak, h na mi a helyzet, mit oldottunk meg... 
Sima szülei leordították szegény Riát, mert ő szervezkedik és nem volt kiszámolva, ki mennyit kell fizessen. De hogyan számolja ki, ha még nem tudta pontosan, hányan mennek - azaz hányfelé ossza a közös dolgokat, ami a többsége? Végül a másik héten ki lett számolva, h 130 eurót gyűjtünk. 

11-én volt a szülinapom. Azt akartam, kellemes legyen a nap, sikerült is. Délután Niki elkísért a városba, ahol Emivel kellett találkoznom. Erika is hozzánk szegődött, nem is tudták, h miért pont most megyünk koktélra, de nem baj :D Először a két csaj pizzázott (Erika rájött, nincs vele a pénztárcája - otthon hagyta :D) Aztán én ettem kebabot és mentünk a Bowlingba. Kikérték a személyinket, mert a rumos koktél nem gyerekeknek való :P Erika közben el is ment. Jó sokáig voltunk ott, beszélgettünk, pl. pótórákról is, amik miatt találkozhanánk hetente, de nem hiszem, h lesz belőle valami. Nem tudom még csak reálisan elképzelni sem :D Aztán pont megnyitották az új teret a Druzba előtt, oda ültünk ki. Mikor már hazafelé indultunk, megállított egy cuki sötét hajú kék szemű cseh srác (sztem főiskolás). Ő volt a hab a tortán, h szép legyen a nap. 
Amúgy aznap Timi Pozsonyban volt diszkóban, anyuék meg Sallóban, szal egyedül aludtam itthon. Nem zavart, mert jó kedvem volt, és csak a fél hetesivel jöttem haza, szal fürdés után már mehettem is lassan aludni. Nem volt idő unatkozni vagy belegondolni, h egyedül vagyok.

Másnap végre meglett a jogsi, voltam is érte. A SIM-kártyám elromlott, szal nem telefonálhattam volna, ha nincs meg a régi. Azon megvoltak a a tel. számok is, az mentett meg. Aztán sikerült ingyen kapnom a romlott helyett másikat. Köszi apu, h elintézted! :) 

Péntekre kellett megcsinálni a munkákat, csütörtökön jó sokat ültem fölötte. Meg voltunk egyezve Nikivel, h együtt megyünk el kinyomtatni. Még szerencse, h nem rögtön mentünk és még az állomáson jöttem rá, h nincs meg az USB kulcsom. Azt hittem, megölöm magam :D De a helyett rögtön buszra szálltam (szerencsém volt, h épp akkor ment) és hazajöttem szépen, mert a gépben hagytam begyukva :D Ez lesz egyszer a vesztem, egyszer így veszett el... Kb. 1,5 óra múlva már vissza is voltunk. Milos-t találtuk a FaxCopyban Adam Valach-al, meg láttam ott egy régi ismeretlen ismerőst. Nikinek azt mondtam: a srác, akinek a testvére azzal jár(t), akivel én akartam :D Röviden és tömören :D Benne a lényeg :D Szal a Lubos nevezetű srác dolgozik ott, akit Timivel Csabának hívtunk. Mikor Timinek mondtam, azt mondta, szerencsés vagyok, h láthattam :D És még mindig olyan aranyos-e :D Igen, pont ugyanolyan :) 
Szal megint megúsztam a tornát :D igazolást meg írtam magamnak, először azt mondták, gond lesz, de egyelőre minden oké (a fél osztály péntek reggel ment nyomtatni :S) 
Tanítás után Timi bejött Nyitráról és körbejártuk a vásárt. Vettünk kaját is, én olyan fehér gömb fülbevalót, amilyet már egy ideje kerestem, és Timi nekem szülinapi ajándéknak (a körtés Milka mellé) pénztárcát. Olyan jóra találtunk rá! Csak 4 euróba került, pont olyan amilyet akartam, minden elfér benne, sötétbarna bőrutánzat... Timi sálat akart venni magának, de mind túl szép volt a kabátjához és hiányzott onnan az anyu, h segítsen dönteni :D 

16-án, vasárnap jöttek a vendégek ünnepelni a szülinapom. Kaptam pénzt, bon-bont, virágot, jól sikerültek anyunak a sütik, még csak el sem kellett hosszabb időre mennem a társaságtól. Este elkészítettem a védő-szöveget és a prezentációt a munkáimhoz, hétfőre kellett. Veva épp akart hívni ki, mert a Jakubko-nak nem volt kedve, de nem mehettem, dolgom volt. Majd máskor. 

Hétfőn nem is volt semmi extra. Mindent leadtam amit kellett, mindenhez mondtam valamit... addig voltunk suliban, mint máskor... elsők között mentem a tanárok elé (Ráchelová, Vafinová, + kellett volna Kovács, de az beteg volt), utána zenét hallgattam és kártyáztam a gépen. Eddig csak a fele jegyet tudom, mert a Kovácsnak van beleszólása a másik felébe, de egyelőre meglepően 1,1,2,2 kiváncsi vagyok, hogyan fog folytatódni. 3,3,4,4? :D csak nem :D 

Keddre kitaláltam, h elmegyek a fodrászatba. Persze Sallóba, a nénihez. Mikor megérkeztem, elvittem autón aput a faluba, aztán én is kiszálltam a helyszínen. Ki is vasalta a hajam, amire anyu reakciója nagyon negatív volt. És sokáig voltam. Utána hazafelé is én vezettem, hát nem sikerült a legjobban. Nem tudtam rendesen koncentrálni,  anyu megijesztette aput, mikor a parkolásnál felkiáltott, közben meg elég messze voltunk még a másik autótól. És égettem a gumikat :D Jó büdös volt :D de arról apu tehet! Behúzta a kéziféket, mert félt, h kiszaladok a kereszteződésre, ami dombon volt. De még csak a domb tetejére sem engedett felmenni, így amint gázoltam, megkínoztam az autót. Na de közvetlen a kereszteződés előtt kell megállni, ahol látom, mi a helyzet, ki jön és mehetek-e, vagy 1 kilométerrel előtte? :D 

Csütörtökön meg voltunk egyezve, h anyu bejön és elmegyünk ruhát nézni a szalagavatóra. Autón voltak, mind, szal Timi is maradt, csak apu ment haza. Aztán mi bejártuk az üzleteket. Eredetileg nem akartam földig érő ruhát, de mindjárt az első üzletben is csak a hosszúkból találtam szimpatikusat. Ciklámen színű volt, mell alatt középen rózsával. Nagy volt rajta a kivágás és talán bolerót is kellett volna venni hozzá. A másik üzletben is csak az ötlött a szemembe, amit már egyszer láttam. Szintén hosszú, szabad esésű, sötét, olyan se zöld se kék, vmi köztes. Mell részen ki van rakva gyöngyökkel, vmilyen alakzatba. Tetszettem benne magamnak :D Sál is van hozzá, de 119 euró... 
Egyik üzletben elég fura néni volt, nem is akarta, h próbáljak, csak egy sötétkéket próbáltam, de anyunak nem tetszettem benne, h nem illik a színe. Hát elmentünk. Némely helyeken voltak szépek, de olyanok, amilyeneket nem szeretnék :D 
Legutoljára mentünk be egy kicsi üzletbe, aminek csak négyig kellett volna nyitva lennie, és már fél hat volt. De próbált ott egy csaj, minket is még beengedtek. Ott hajlandóak voltak átméretezni is a ruhát és összességében csak 50 euróba kerülne. Próbáltam ott barackszínűt - túl világos. Halványlilát - szintén. A nagyon sötét bordó állítólag jó volt. Nem volt totál hosszú, olyan térd alá érő. És alul ki volt tömve, ami nekem nem tetszett magamon. Olyan idegennek éreztem magam, mikor belenéztem a tükörbe. Azt mondták, jól áll és a tömést kivehetik, de akkor sem vagyok biztos benne. Asszem hülyén érezném magam benne. Próbáltam ott is kékeszöldet, ez világosabb volt valamivel és jobban zöld, mint kék, alul összehúzott - az a hableányos :D nem nézett ki rosszul, de hurkának éreztem magam benne. Mintha totál rám lett volna ragadva... És én épp lengét akartam inkább... Na de nem baj. Majd még egyszer bemegyünk és ha más nem, marad a favorit (ha még meglesz).
Azon kívül vettünk is valamit - sötét riflét. Timinek is, nekem is. Timi meg még előtte mikor én még nem voltam ott, vett magának csizmát, kockás sálat és sportcipőt is. 

Pénteken, 21-én suliból Pozsonyba mentem. Kiállításokra. A mi osztályunkból csak én voltam, meg a 2 Marcel, azon kívül a harmadikosok. Csak egy tanár jött velünk, Ráchelová. Vonaton utaztunk. Én megreggeliztem, bambultam kifelé és szundikáltam (6:47-kor indult a vonat). Aztán ott meg villamoson mentünk be a városba. Akkor mentem először villamoson :) A fő program a BIB volt (Bienále Ilustrácii Bratislava), de előtte a tanárnő kávézni akart. A közelben volt Meki, oda mentünk. Út közben ment mellettük egy trágár hajléktalan, aki rögtön szexelni akart volna :D a lévai kis gyagyás az legalább arra kér, h legyek a felesége és látni, h ártalmatlan kis beszari, na de mikor ez kezdett minket követni... A Mekibe is bejött, de onnan kidobták az "őrök". Én nem rendeltem semmit, csak leültem a tanárnő asztalához. Beszélgettünk. Elsőként mentem el a kiállításra. Szeretem a könyv illusztrációkat, szóval alaposan végig akartam nézni :) Nézegettem, csodáltam, fényképeztem. Voltak cuki rajzok, vicces rajzok, lélegzetelállítóan szép rajzok, túl egyszerű, de jó rajzok, béna rajzok. Volt ott minden. Na de hát mindenkinek más az ízlése :) Két emelet volt. Még jó, h hamarabb végeztem, mert rábukkantam még egy helységre. Ott pedig nagyon megtetszett egy könyv. 

Az elejére egy kisfiú volt téve, ahogy áll és támasztja a fejét, de a feje helyett egy alma volt. ott. A könyv címe Stolen Names volt. Minden képhez volt írva szöveg is, ezt most le is írom nektek angolul, mivel azt is fényképeztem. 
1. kép: "All the good things in the world are not set for me..." (a képen csak az almafejű fiú volt)
2. kép: "...because I have no name. They stole it from me at school." (ahogy megy az almafejű fiú iskolába táskával a hátán)
3. kép: "They call me swot there because I study." (ülnek az almafejű diákok matekórán és csak a mi fiúcskánk oldja a feladatot)
4. kép: "They call me coward there, because I do not fight." (a folyosón verekednek, csak ő áll az ajtónál)
5. kép: "Once I had a friend, but the others realised and took her away from me." (az iskolaudvaron vannak)
6. kép: "My school, my prison. Each school year, a sentence." 
7. kép: "They say that I just imagine things, that I live in my own world, that I see things the other way round." (és ott ő mindenkit rendes gyereknek látott, ahogy az öltözőben voltak, rendes fejjel. ő az, aki rosszul látja a dolgokat?)
8. kép: "But if you see a pair of trousers flying across the dressing-room, be sure they ara mine." (az öltözőben épp dobnak egy nadrágot, mindenki megint almafejű)
9. kép: "And when the last bell rings, I hurry out of the class and hide until everyone is gone." (ahogy bújkál)
10. kép: "This evening, when I got home and I saw myself in the lift mirror, I decided to climb the stairs." (a tükörben nem alma-, hanem körtefeje van.)
11. kép: "In the top floor I looked over the banister. I did not feel giddy." (aha, nem szédült, egyáltalán, csak lefejjel látott mindent, olyan csavartan)
12. kép: "But you, who have willingly paid attention to what is happening to me, know full well that only birds can fly. Thank you for remembering me. What's your name?" (és itt ugyanaz a kép van, ami a könyv elején, de már rendes kisfiú, rendes fejjel. szóval. Te meghallgattad őt. Hála neked már van neve, alakja. És teged hogy hívnak? Mondd, hadd segítsek én is neked... )

Gondoltam, van még időm, és a folyosón volt tv, meg székek, meséket adtak. Sajnos elhívtak, mielőtt a mesének vége lett volna. Vmi orosz volt, de szépen megcsinálva, a kislánnyal senki nem akart játszani, kíváncsi lennék, mi lett a vége :D De már elhívtak onnan. 
Utána olyan helyre mentünk, ahol plkátok voltak kitéve, de azt csak átszaladtuk. Amíg vártunk a Picasso-ra, h beengedjenek, mellette volt egy kis kiállítás. Na a Picasso-s borzasztó volt :D volt ott olyan kép is, amihez nem szabadott közelebb menni, mert megszólalt volna a risztó :D Vicces volt. Még jó, h nem kérték el a 3 euró belépőt, mert olyan suliból voltunk, akiknek kell :) Aztán megnéztük a volt tanárunk, Németh Géza kiállítását, az érdekes volt. Még bementünk egy nagy épületbe, ami tele volt kiállításokkal, ott majdnem elvesztem, mert lemaradtam (szép portrék voltak, közelről szemléltem őket) és már egy bácsi beállt az ajtóba és tatotta, mintha ki akart volna küldeni. El is mentem :D Ott voltak azok a képek is, amit tv-ben láttam, pl. h Michael Jackson volt az angyal és állt egy ördögön, aki nem tudom, ki volt.
De itt a legjobb akkor is a könyves részleg volt. Képen láttam először a termet, azt hittem az egy nagyon szűk hely, de mikor beléptem oda, inkább szakadéknak nézett ki. Igazából a könyvespolcok távol voltak tőlünk és mindenütt tükrök voltak. Lentről, föntről, oldalból. Ha lenéztél, végtelennek nézett ki a "szakadék", mitha nagyon magas sort látnál a könyvekből lefelé, és nem látni, hol végződik a magas "polc". Érdekes volt. 
Ebédszünet képpen beültünk egy kocsma szerűségbe, mert az volt a közelben - aki akart, evett levest, és csak kofoláztam. Hazafelé már kevesebben mentünk vonaton, voltak aki buszon mentek Nyitrára. Nekem persze egyszerűbb volt Lévára menni és onnan haza... Megint a tanárnőnél kötöttem ki, de úgyis aludtam megint :D zenehallgatás közben :) És elértem a 17:40-es buszt. 
Jó kis kiruccanás volt, ha így összegzem, volt értelme elmenni :)