Sziaszok. Suliból írok, mert tegnap nem jutottam géphez. De el kell dicsekednem - MEGCSINÁLTAM! Gyerekek, nekem sikerült! Olyan hepi vagyok :D 

De csak szép sorjában. Hétfőn megint nem csináltam praxon semmit, Szilvivel az Adamko nevű magazint töltögettük ki, ami ovisoknak és kisiskolásoknak volt számva :D Rajzolgatni, számolgatni, festegetni kellett. Úgy elvoltunk! :D Sok jó feladat volt bene. Az egyikben a Jurko nevet említették, ott Szilvi nindenütt bekarikázta, aláhúzta, vagy szivecskébe tette :D

Kedden csak délig voltam suliban, 12:40-kor mentem a városira. Várt a vezetés. De reggel volt időm még elszórakozni :D Hála Szilvinek megint :D Mondtam, h akartam Miša csengőhangját megkeresni neten, de már el is felejtettem, hogy hangzik. De hogy majd ma még lehet meghallom. Erre Szilvi, h gondoskodik róla, h meghalljam :D Akarta a telefonszámát, h majd felhívja és a viccekben szereplő pán Mrkvička-t fogja kéni a telefonhoz :D Elég poénos lett volna, lehet neki is mentem volna valaminek :D Szerencsére később eszembe jutott az a dallam :D 
Először igazolásért akartam menni és kifizetni a 10 eurót, de záva volt. Akkor vártam. Reménykedtem, h Miša nem hagy cserben, azaz eljön velem vezetni, és csak ne a BMW-t hozza! Erre jön a BMW, igaz a csaj benne ül, de aztán elmegy. Szerencsére nekem nem szabadott azt az autót veztni, mert defektet kapott :D Úgyhogy átszállt "Peti bácsi", elmentünk a gyakorlópályára és ott átszálltunk a Beatle-be. Ó, hogy örültem! 
"Dombról" való elindulásom volt mindjárt ott, azon kívül már csak ott akartam menni, ahol van a "smer cetrum" - ott szigetkék vannak és először te vagy a főúton, aztán amint bevetted a kanyart a sziget mellet, előnyt kell adni. A Tesco-nál Peti elkzedett dícsérni, h jól van Heni, szépen mész, meg ilyenek :) És mikor mondtam, h azt hittem, két hét alatt el fogom felejteni a vezetést, később visszakérdezett: Még mindig azt gondolod, h elfelejtettél? Az olyan volt, mintha azt modta volna: Szerintem nagyon jól megy, csak higgy magadban! És nagyon is segített ez a bátorítás, jól esett és erőt adott. Sajnos elfeljtettem a vizsgán megköszönni neki külön ezt...
Mellesleg, a végén Miša is beszállt hozzám, amíg nem találtunk megfelelő parkolóhelyet... és lám - rögtön kizökkentett. Az már elég rossz, ha ideges lettem, amint beszállt a saját instruktorom! :D Le is cseszett valamiért... pedig csak 5 perc volt az egész... 
A vezetés után anyuék után mentem az irodába, aztán jöttünk haza.

Szerdán 7:45-re voltam odarendelve. Nincs bocsánat, nem késhetek. Későbbre akartam menni, és igazam is volt... 7:50 lett, mire odaértem az autóiskolás irodába és 4-en voltunk, mint a múltkor is. Zárva volt. Nyolckor nyitottak. A rendőr meg 8:25-kor jött és jelentette a létszámot. Hát miért nem mehettem volna 8.20-ra? Pch :D A diákokon és a rendőrön kívül meg csak a Peti volt ott. Meg is lepődtünk Monival... Igaz, a fele motorkás volt, azok hozzája tartoznak, de a többiek? Mindegy. 
Monival vártunk, mint a barmok. Amíg leteszteltek, amíg elmentek a gyakorlópályára, amíg nem vezettek a motorosok, amíg nem vezetett mindenki rajtunk kívül. MOCSKOK! :D Megvárattak jócskán :D Közben ki is mentünk, de csak fél órácskára... nem mertünk tövább maradni, nemhogy keresni fognak... na persze... 
Amúgy csak 1 valaki nem csinálta  meg a teszetet, egy bácsika. Oda is hívta a végén magához a rendőrt, segítséget várt vagy mi, de már csak 2 perc ideje volt. Szerintem ő is meg a rendőr is számíitottak rá, h már nem fogja győzni, mert a 3 pontos kereszteződésekhez el sem jutott :D Na jó, szegény bácsi, nem tudta megtanulni... 

Monival már azt hittük, megfeledkeztek rólunk. Idegesek lettünk, már fájt a gyomrom is, mire végre hívtak. Megbeszéltük, h én megyek elsőnek, hogy fordítva legyen, ne mint a múltkor. Mikor már ültem az autóban, beállítottam mindent, kezdtem indulni, rájöttem, h az ülés mozog alattam. Peti mondta, h nincs bekattitva (3 ajtós autó), én meg ahogy hátra akartam nyomni, a rendőr nyogott egyet :D Hupsz, már úgy sem fért el, nem még én nekitaszítomn az ülést :D megijedtem :D De aztán sikerült mindent a helyére tenni, a Tesco fele mentünk, de nem "smer centrum", úgyhogy azt megúsztam (hála a keddnek már nem is féltem tőle), hanem az állomás felé, aztán az intrinél, ahol alig jár valami autó, csak előnyt kellett adni, és a következő kereszteződés után már leparkoltatott (a Priemstav-nál). Meg is lepődtem, h ennyi volt, már nincs mit elrontanom? És megkönnyebbültem. Hát igen, 20 percet elvezettem gond nélkül :) 

Moninak nehezebb volt sztem, mert először tolatnia kellett, aztán percekig álltunk a kereszteződésben, mert mindig ment valami, aztán a következőnél is... Ekkor már megkérdezte: ez biztos direkt van mi? Erre a Peti, h: igen, iderendeltük őket :D A csaj meg, h szuper, kössz :D  De minden jól ment neki. Egy nénike sétált előtte az út közepén (nem az átjárón) és egy bácsi nem adott neki előnyt. A lényeg, h ő mindent megcsinált, semminél sem ilyedt meg. 

Gondolataink a vezetésnél:
én, mikor én vezettem - "ez csak egy ugyanolyan vezetés mint bármikor máskor. nincs mit elrontanom."
Moni, mikor én vezettem - állítólag az járt a fejében, h milyen jól megy, milyen ügyes vagyok :D 
én, mikor Moni vezetett - "csak ne ijedjen meg, csak ne kezdjen ideges lenni... nyugi csajszi, menni fog, tarts ki!"

Majdnem sikoltottunk örömünkben (pedig egyikőnk sem az a fajta), köszöngettük, erre azt mondták, h magunknak köszönhetjük, szaladtunk fel a Z-ért (= Začiatočník = Kezdő = felragasztani az autóra), megöleltük egymást, és mentünk telefonálni sorba mindenkinek. Apu azt mondta, h már ideges volt (11:30-kor kerültem sorra, kb 1 órára rá telefonáltam), nagyi is örült, hallottam a hangján, h boldog, hát én is az voltam. Moni ment a suliba anyuja után (tanárnő), mentem vele,aztán 13:30-kor mentem a buszra.

Remélem az örömöm és boldogságom legalább annyi ideig kitart, ameddig a szomorúságom tartott mikor nem sikerült. Akkor kb. 4 napig, mikor ránéztem egy autóra (nem csak láttam, hanem figyeltem is), az jutott az eszembe, h milyen béna vagyok... láttam magam előtt keverve az utat, amelyiken mentem, amint megjelent az autó, amint Petivel összenéztünk, h pech, ezt elcsesztem, azt, mikor hátranéztém és láttam Moni arcán a csalódást, mert a zsaru mondta neki, h ismételnie kell, láttam magam előtt, h mikor már kiszálltunk, és jött szembe a maradék diák és Vlaďka, h könnybe lábadt a szemem, meg ahogy haragundtunk magunkra mindketten, miközben ballagtunk a Rybníky felé...
Most azt látom, ahogy beszállás előtt összecsaptuk a tenyereinket, amikor a rendőr mondta, h most itt álljak le, végeztünk, meg, h átjutottam (rá sem mertem nézni a rendőrre, szal csak az autóülést látom magam előtt :D), ahogy kiszaladtunk az autóból, mikor mindennek vége lett, ahogy ujjongva szaladtunk fel a lépcsőkön, megöleltük egymást, berontottunk az irodába, a nőci is mosollyal fogadott, ahogy Moni ült a kanapén és telefonált a nagybácsijának és mondta neki, h meglett és hogy ő most HAPPY HYPPO - közben tök aranyosan mosolygott, szaladtunk le a lépcsőkön, mondtuk, h most egyhamar nem fagy le a mosoly az arcunkról...
még a buszsofőr is kérdezte, h milyen volt a suliban, s mikor mondtam neki, h nem ott voltam, akkor majd kiesett a szeme és szintén örömmel gratulált... mi a jó neki azon, h én nem buktam el megint? tényleg kedves bácsi, mert olyan aranyosan reagált :) 

Ezen kívüli információk:
1. Moni előtte való nap volt vezetni a nagybácsijával (rendesen a Vinohrady-n) és szembe jött az autóiskolás autó, benne Miška, Moni intett neki, a csaj kidülleszette a szemét (azt a meglepődött nézést ismerem, el tudom képzelni és igencsak poénos :D) és visszaintett neki. 
2. a szept. 20-aiak közül sokmindenki vétett (18-an voltak), van aki mindjárt a teszten nem ment át, vagy a pályán, vagy a vezetésnél... szal nem szégyen, még ha a mi csoportunkból csak mi ketten voltunk is. 
3. akivel a Moni jóban volt (Soňa), az nem is tudjuk, mikor megy, mert összetörte a Ford-ot és nem mer vezetni ("berepült" a kereszteződésbe, mert eltévesztette a pedálokat :-O)

Ennyit erről. Pá, skacok! :)