Szlovák versenyen kaptam olyan kis naptárat, amiben minden naphoz lehet valamit írni. Úgy döntöttem, feljegyzem majd oda a fontosabb esenényeket, személyes vagy iskolai jellegűeket. És most az alapján írok ide a 2011-es év eddigi napjairól.
Elsején persze nagyinál voltunk, mint mindig :) Ez van fejlegyezve. Aztán a félévi munkákra dolgoztam, ami a suliba kellett - 'Energia' és 'Evolúció a képzőművészetben' témákra. Kedden, 4.-én Timivel Nyitrára utaztunk, hogy elköltsük a karácsonyra kapott pénzünket... de nem sikerült. Nem vett egyikőnk sem semmit a nagy üzletjáráskor. Emlékszem, hideg volt, hó, beázott a cipőnk, a Mlyny-be (bevásárlóközpont vagy mi, amilyen csak a nagyobb városokban van) mentünk vécé miatt, meg ettünk ott gyorskaját - gyrost. Aztán az ottani Billába mentünk csoki miatt :D Ott is lejártuk a lábunkat, de az utazás alatt én kipihentem magam :D (valamivel kevesebb mint 1 óra).
Szerdán apuval bementem Lévára, mert dokihoz kellett mennem, de mivel azelőtti nap nem sikerült semmit vennem, bemnetem a városba is. Végre sikeres voltam! Vettem bolerót, amilyet akartam (hú, a fene tudja, hogy hívják azt... mint a szvetter, de csak fél hátig ér és kötős...) és ruhát. Az alja olyan, mintha külön szoknya lenne, olyan kockás (fekete-fehér) és fönt mintha mellény lenne - az fekete. Nem nyak köré megy, hanem onnan úgy lehull. És a szoknya részén van fekete bőr masni. Ez a ruha nagyon megtetszett - de nem csak nekem! Eddig 2x volt rajtam, és annyian dícsértek meg, ahányan máskor egy év alatt! Főleg, h annyi különböző ember! (ilyen köszönőviszonyosak is).
10-én kezdődött a suli, utána írtunk matek félévit és 18-án kellett leadnia a rajzokat. Tudom, h nem győztem és még késő estig rajzoltam előtte való nap is. 20-án kellett megvédeni a munkákat, a végeredmény nálam 2,2,3 lett, ami nagyon is jó :D Segített az átlagomon :D
A félévi bizim a legjobb volt az osztályban, Jaroéval együtt. Furcsa, de egyforma volt az átlagunk, mint a mögöttünk elhelyezkedő 2 csajnak is :D Az elég szar, ha nálam jobb nincs az osztályban jegyileg... Még alapsulin is mindig voltak jobbak, nem még szlovák rajzolós középsulin... Na mindegy. Mások szarnak rá, én nem. Sőt, van, amiből javítani akarok, pl. azt az egy 3-mast... vagy még polgárit, meg a szlovák is lehetett volna jeles, ha többet készülök a félévire... asszem a többi az jó :D Csak rontani ne rontsak... A szünet-napon meg nem is tudom, mit csináltam.
Január 6-án keresztanyuéknál voltunk, és 12-én jött a nagy nap. A sallai magyar gimis bál napja. Jarot is vittük magunkkal. Féltem, h majd valami elrontja, de jó volt. Lehethogy azért is, mert anyuékat más asztalhoz ültették, és minket a fiatalokhoz ültettek! :D Ha Timi nem lett volna ott, az már nem is lett volna buli, de ha Jaro nem lett volna ott, akkor szomorú lettem volna és hiányzott volna... Tényleg jót szórakoztunk. Megegyeztünk, h legközelebb is megyünk - lehethogy az ősök nélkül :P Ez amolyan Valentin-napi ajándék is volt... Így derült ki az egész család számára, h barátom van - mert velünk volt :D
A tavaszi szünet előtt Timi megint bejött Lévára, emiatt nem voltam Jaroval, de nem baj. Vettem egy nem épp aktuális blúzszerű trikót. Olyan nyárias. A turkáló részben találtuk, mint kincset. Takko Fashion, és csak 2 eurót adtam érte! (nem tudom, ismeritek-e ezt a márkát, de nálunk az újságban ezt szokták a modellekre aggatni, többek közt :D akkor csak nem szar...) A szünet első napján, hétfőn, Sallóba mentem anyuékkal kakasokat ölni. Kettőnek tépkedtem a tollát :D És asszisztáltam :D Amúgy semmi izgi nem volt a szünetben.
A következő héten mindjárt felmérőkkel kezdtük, de jól sikerültek. És minden nap Jaroval voltam. Csütörtökön pizzáztunk. Vasárnap ünnepeltük keresztanyum szülinapját. A többi a következőben :D
Uff, milyen spéci hozzászólást lehet írni! :D Amúgy... kit érdekel milyen ruhákat vettél? :P + a bál februárban volt, piciszivem :D máskor olvasd át, mielőtt megjelenteted!
na báj!
"A Nagy Testvér" /aki mindent lát/ :D
huppi! kicsi hiba... nagy hiba... nem baj :D a fő, h ott a bál és kész :D és igenis fontos, milyen ruhát vettem! :P Neked nem, de nekem igen. Főleg, ha állandóan megdícsérik...