Na, mégis ki kellett bírnom vasárnapig. Végülis megérte, ha úgy vesszük :P Tök jó megható levél… Nemrég írtam meg rá a választ, mivel azelőtt még fel kellett fognom a dolgokat, sokkos állapotban voltam. Talán nem csoda. De nem fogom részletezni. Elég annyi, h szeret :D Furcsán hangzik :D Na aztán még vasárnap rp-ben kérdezte, h jobb-e, h tudom. De akkor már nem voltam ott és mikor vissza akartam írni, épp bejelentkezett és megint írt, h hogyan viselkedjen, ha vissza sem írok… Visszaírtam. H jobb, h tudom, mert nem tudtam, h neki is olyan értékes-e ez a kapcsolat (azt hittem, csak egy vagyok a sok közül, de mint kiderült, nagyon nem, sőt, első) és h nem voltam itt, így nem tudtam visszarni. Azt írta, nagy kő esett le a szívéről, meg, h végre tudom, legalább már nem fogja nyomasztani szegényt :) És h akkor ő kér elnézést, h mindjárt felkapta a vizet :D Szóval arra jutottunk azóta (a nagy válaszomat még nem olvasta), h mi lesz tovább??? Sejtelmem sincs. Valami ötlet? Szintén nem tudja, mivel még nem került ilyen helyzetbe.  Kérdeztem, h miért nem lehetne változás? (a szövegben arra utalt, h valószínűleg nem lesz). Hát mert, h még sosem volt. Nem tudja, hogyan viselkedjen, meg minden. Azt válaszoltam, h amint észre vettem, eddig mindketten ösztönszerűen cselekedtünk… És h tényleg. Akkor haggyuk megint rájuk :D És próbált minél tovább maradni a gépnél :D Tiszta süniii :D Jah és azelőtt elfelejtettem megemlíteni, h jött 2 új osztálytárs :P