Ez egy kusza bejegyzés lesz. Minden kusza… Had idézzek most egy kicsit: Vsetko sa mota a mota a mota a mota a mota… Bizony! :S Újra teljesen egyetértek vele, hogy lehet ez? Valamelyik nap tesóm lehúzott egy videót: The Secret… A vonzás törvényéről. Amire gondolunk, azt vonzzuk magunkhoz. És én elhiszem, h ez működik, van benne logika. Tehát nem kéne panaszkodnom, mert még többet kapok belőle. Abból, amire panaszkodok. Gingernek megemlítettem vmi gyanúsat és lám, ma még egy adagot kaptam. Remélem, hogy nem úgy van… Remélem, h minden jó lesz… Miért támadt meg ez a rossz érzés? Miért rándult görcsbe a gyomrom, miért van az, h legszívesebben sírnék? Félek, és ezt az álmaim is bebizonyították. Hát igen, nem csak a tudatalattimban félek. Tudom, h az álmoknak van jelentőségük, nekem ezt nem kell bizonygatni… Nem akarok félni. Van miért? Lassacskán úgy tűnik az fog kiderülni, h igen. Bátor akarok lenni! Legyek hálás azért, amit eddig kaptam? A film szerint az segít. Mert akkor abból lesz még több, még többért lehetek majd hálás. Hát igazán az leszek. Köszönöm. De tényleg. Csak még magammal is el kell hitetnem… Éppen ezért jegyzek fel a blogba mindent, bár minden apróságot nem, mert nem győzném, pedig azok is segítenének, h halás tudjak lenni… Így tudom, miért lehetek hálás. Az élményekért, jó kedvért, a bíztatásért, az unalom elűzéséért, mindenért… Sok ez így rám – látjátok, h nem bírom. De akarom! Nem szabad feladnom, biztosan megint csak én vagyok hülye, hiszen minden rendben… Minden rendben, hallod?! Ne legyél már ilyen, Heni, túlzásba viszed! Most is, h magaddal beszélgesz… Csakhogy nem panaszkodhatok… Meg úgysincs kinek. Ilyenkor jönne jól vki… Egy bizonyos vki, aki eltűnt… Nem tudom, mivel érdemeltem ki vagy egyáltalán mi történt. Ez a legrosszabb. Amióta az új suliban vagyok, hányszor jött volna jól??? Vagy milliószor segített volna, ha meghallgat, felvidít… Jó embernek tartom, sokat adott azalatt a 2 év alatt vagy mennyi lehet már 3 év is… Igazán. Valahogy megbírkóztam nélküle. Az eddigi ügyek is mind bonyolultak voltak, azt hittem számíthatok valakire, kiderült, h annyira azért mégsem. Mert ő sosem értett meg. Nem is fog. Most meg… Más akart segíteni. A helyedbe akart állni, Kriszta! Csak én elcsesztem. Mint mindent. Jóvá akarom tenni magamban… És ezzel mégsem állhatok elé, h na, ebben segíts! :D Ki is néznénk… Az volt a legjobb, h te nem ismertél. Lehet néha hátrányos volt, h nem voltam ott és te sem itt… De könnyebb volt. Nem ismerted, sosem láttad azokat az embereket, akiket én. Én sem azokat, akiket te. Így csak a leírtak alapján ítéltünk, nem volt közös ismerősünk, akit ha ócsárolni akartam volna, nem tehetem meg, mert még tőled megtudhatja, mit írtam róla… Ilyen problémák nem voltak. Milyen jó is volt! Kár, h vége. Mint mindennek egyszer vége. Most hogyan nyugtassam magam? Mivel? Vetítsek képeket, videókat magam elé? Engedjek Búrkát, csukakozzak a szobámba, bújjak ágyba, készítsek sötétet…? Mit? Írjak esetleg verset? Az lenne a legjobb, az egy idő után megnyugtat! De nehogy rímeljen, modern alkotmánynak kell lennie, rejtett értelemmel, h ha én nézek rá, magam se tudjam megmagyarázni, miről szól :D Úgy mint akkoriban Zümi tiszteletére szlovákul írtam, most ezeket kell majd betartanom. Majd vmikor este :D Lehet nem fogok. A kedvemtől és az öltettől függ. Megrúg-e a múzsa :D Na jó, én most megyek

:)