Tudom, van mit pótolnom. Mert van miről írni, ha erről akarok. Csak annyi minden gyűlt így össze, h mikor rágondoltam, elment a kedvem lepötyögni. Az én részletezésemmel :D
Kezdem azzal, amit a legutóbb leírt után történt Jarot illetően. Írtam neki postát.
1.) Miért olyan és egyáltalán milyen a hozzáállásom Márkhoz
2.) Mit akart jelenteni az a szerda? Tudom, h ez így furcsa, miután azt írtam, Márk lehetne több is, mint barát, de a kérdés úgy szólt, hogyha normálisan vagy legalább furcsán viselkedne :D Ez a közeljövőben asszem nem fog megtörténni, úgyhogy… és te már most úgy viselkedsz… (…)
3.) Valamilyen okos választ várok és írd azt, ami elsőnek eszedbe jut
Ennyi a vázlata. Kíváncsi voltam a válaszra… Ilyesmit kaptam:
1.) Mit gondol, miért olyan a hozzáállásom Márkhoz (válaszom: én ugyanígy látom, tudom, h így van)
2.) Mit gondol, miért nem olyan, mint a többiek + A kérdés úgy is szólhat, h miért írtam vissza “Úgyhogy kínálkozol?” és nem küldtem inkább mindjárt a fenébe (válaszom: Miért is gondolom én, h más + “Miért küldtelek volna a fenébe? Nem szokásom… és hogy ne legyen, h kerülöm a válasz… mert fontos vagy nekem…”)
3.) Azt gondolja, fokozatosan többé válok (mmint a havernál több) + hogy őszinte, stb.
Ennyit erről a beszélgetésről. Huha :D Na aztán a héten Adam – Yeti beteg volt, szal mikor szerdán visszajöttünk a Juniorból (vmi filmet mutattak, különböző korszakokból, hogyan viselkedtek a fiatalok, meg ilyesmi) és még volt szabad fél óránk (bent volt a tanár, de nem csináltunk semmit :D), Jaroval beszélgettem, Szilvi a csajokhoz fordult (ha Adam ott lett volna is tán csak annyi változik, h + ő :D). Aztán fényképezgettek minket, először, h menjek oda Jarohoz (előttem ült), Misa csinált a kezéből szivecskét és Iva azon keresztül fényképezett :D Jaro véletlenül kitörölte, úgyhogy mikor hallagattuk az mp3masát (nekem még mindig nincsenek fülhallgatóim), azt is fényképezgették. Elmaradt az angol, így bementünk Jaroval a könyvtárba, persze csajok út közben megint hátra tolódtak… :D Aztán Ivi vált le elsőnek, mikor meg mentünk volna Szilvivel a buszra, észrevettem, h apu hívott, Léván voltak, haza is hoztak. Anyu aztán itthon, h milyen aranyosak vagyunk ezzel az ölelkezéssel. Hát kössz :D De hát illik valahogyan elbúcsúzni, ha már egész idő alatt együtt voltunk, nem? Apu vmi olyat is látott, ami csak a képzeletének jövevénye, valamilyen puszit. Hova gondol :D
Csütörtökön szemorvosnál voltam, a többiek is orvosoknál, meg Bécsben. Apu elvitt, de anyuval buszon mentünk haza :) Megint kérdezték, mit akarok, h hozzon a Jézuska (két éve mindenki válasza: mobil, tavaly: számítógép, idén mint én is mondtam: nem tudom :D) Meg mint fél éve, mikor utoljára voltam, h kell-e már előlem üldözni a fiúkat. Fél éve első gondolatom az volt: ezek meghibbantak? Hogy juthatott ilyen az eszükbe? :D :D :D Most meg: nem, inkább passzolgatnak :D Vettem ajándékokat karira… Tudom, h ez nem ide tartozik :D
Pénteken meg kellett volna együtt mennünk a másik 1. osztállyal bulizni, na de hát én nem is akartam. Adam folyton azzal kínzott minket, h ki megy, meg h jöjjön minél több ember :D Jaro meg rámondta, h megy. Én kérem tőle, h tényleg? Nem akartál… Mi történt? Aha tényleg megy ki de nem úgy mint az Adam. Aztán tőlünk kérdezte, h megyünk-e a városba. Szilvi akart rajzlapokat venni, aztán mindannyian mentünk :D Tehát mind a 4-en. Mivel előtte suliban megint mindenféléket találgattak a csajok, mondtam, h 4. hónapja ismerjük egymást, ebből Iva azt hallotta (következtette ki), h a 4. hónapban vagyok… Tehát májusban születik a baba :D Kaptunk meghívókat, csütörtökön lesz az iskola új nevének átadása, és Szilvi meg, h már az esküvőre van a meghívó. Meg fogadtunk is (természetesen semmiben XD) Jaroval, h eljön-e öltönyben és tényleg arra készül :D Belevágok a saját gondolatomba megint, de nem. Nem készül rá. Nem lesz esküvő. Legalábbis nem én leszek a menyasszony. De szépen fejezte ki magát! Miért van ebben a szobában olyan hideg? Már vissza sem ír, pedig itt van. Na de én megyek. Pedig olvasni akartam eredetileg. Heh. Olvasni :D Na biztos :D Kit érdekel, h nem olvastam végig a könyvet? Visszaadom és kész. Én megmondtam… Meg rajzolni is akartam. Akartam. A plakátot készíteni arra a témára, miért szeretek élni vagy micsoda. Na de ehhez mostmár semmi kedvem. Sem itt írogatni örörségeket. Szóval eddig ennyi lenne. Be kell húzni a kéziféket, ha a másik nem működik. Különben még rosszabb lehet… Ne fokozzuk. Vagy igen? Segít a helyzeten vagy rosszabbá teszi? Eddig még nem jöttem rá sosem. Minden rosszaban van vmi jó. Na de ez fordítva is igaz! Más RP… MONDOM KÉZIFÉK TE HÜLYE LIBA!!! Számolj el szépen tízig… Egy. Kettő… Három. Tarka kismalac. Négy. Ööööt…Hat lepke száll az égen… Hét kicsi törpe. Nyolc. Kilenc. Hhhh…… 10. “Remélem, h nem sértettelek meg :D” (Timi kedvéért idézőjelbe, h tudja, ez már valamifajta párbeszéd, nem csak gondolatmenet) “Mégis mivel sértettél volna meg?” Kérlek szépen! Na, Heni megint előkapta a géppuskát :D Heni makacskodik. Heni már csak ilyen. De miért? És ez az, amit mindenki utál bennem. Heni, neked hiába mondja az ember! Még saját magadra sem akarsz hallgatni, ez szörnyű! A likőrös bonbon segít? Utolsó darabka… Ennyi bocsánatkérést, mikor nem is tudja miért is kéne bocsánatot kérnie ha egyáltalán kell! Jajj istenem… Hmmm… láncreakció. Leromboltam a kedvét. A nem baj. Már mindegy. Ha egyszer ez a Heni nem akar jó kislány lenni! :(