Már rég kellett volna írnom, tudom, de mikor megírtam egy regénnyit, s megnyomtam az elküld gombot, kiesett a net... utálom újraírni a dolgokat! :D

Szóval arról írtam, h gyorsan eltelt a múlt hétvége, mint szokásosan, csak arra emlékszem, h vasárnap anyuék hazajöttek ebédre, aztán rögtön vissza is mentek, s este készültem kimenni, s Timi csak azért tartott velem, mert anyuék megszólták, h mindig egyedül megyek. Fagyzni szerettem volna, megkérdeztem Timitől, meddig van nyitva, azt mondta, kilencig. Csakhogy vasárnap volt, nem péntek vagy szombat, s csak hétig volt nyitva. Az a fagyizó meg van átkozva! Verébbel akartam odamenni, s Timivel is már vagy harmadszor, de mindig valami közbejött. Igazán várjam meg, amíg Verébbel jutok oda? Ahogy ő meg akart várni a sakura teával? Mikor tegnapelőtt írtam ezt, nem fájt annyira... Este meg olyan ügyes voltam, h a kisujjammal belerúgtam anyuék ágyának sarkába. Nem csak, h borzasztóan fájt, mint mindig, ha belerúg az ember a kisujjával valamibe, azt hittem, eltörött. Nem tudom, meghúztam-e az izmot, vagy mi történt, de az egész reggelre belilult. A fél lábfejem. Azóta kenegetem. Holnap lesz egy hete az esetnek, addigra remélem jó lesz már. Már nem fáj annyira. 

A hétfőhöz már fogalmam sincs, mit írtam. Itthon voltunk Timivel, ketten. Anyuék este jöttek haza, mert másnap reggel mentünk kirándulni Bajmócra az állatkertbe. Az út felét én vezettem le, másfél óra után még csak 50 km-nél tartottunk, mert nem csak a falu volt sok útközben, hanem az út egy része csupa kanyar s fel-le domb volt. 40-50 km/h sebességgel mentem :D Először nem tudtuk, merre van az állatkert, mert egymás mellett van a fürdő, az állatkert és a kastély. Szóval már ott megvolt a túrázás :D A bejárat előtt voltak barokk öltözetben olyan pasikák, akiknek műsoruk volt a várudvaron. Azon kívül egynak valami sasféle volt a karján, egynek bagoly. A baglyot lefényképeztem, jó kép lett, s meg is simogattam, aminek nem örült, mert felém tartogatta a csőrét :) meg akart csípni! :D Sok volt a madár, kis rikácsoló papagájok, meg kacsafélék, a gólya gyönyörűen bepózolt... Meg keselyűk is voltak, talán a gepárdról lett a legjobb képem, mert édesen szunyókált... Dél körül még a medvék is mind aludtak, de később figyeltük őket, ahogy a vízben verekednek :D Volt többfajta őz/szarvas/antilop/kecske, egy ilyen családnál hosszabb időre is megálltunk. A zebrák kergetőztek, abból is jó képem lett :) Voltak majmok, mini bébistruccok, elefánt, ami miatt fel kellett másznom egy rácshoz kapaszkodva, h lefényképezhessem... mindenki kedvencei, a szurikaták... apu nem hitte, h hideg lesz és esni fog, pedig úgy is volt. Szerencsére csak akkor kezdett esni, mikor ár készültünk elmenni, s még bementünk a viváriumba. Nem a halak, vagy kígyók érdekeltek, tudjátok, én szeretem a békákat :D egy sötétkék picike még be is pózolt, olyan jó kép lett, h feltettem profilképnek FB-re :D Hasonlítunk :P Volt egy olyan hely fényképezkedésre, ahonnét a háttérben a kastély látszott. Jó lett a családi kép is, ami nem gyakori :D Meg Timivel bambuszok között egy fa hídon vagy micsodán fényképezkedtünk le :) Hazafelé menet apu vezetett, mert más útvonalon akartak menni, de mégsem :D Na mindegy, legalább relaxálhattam hátul fülhallgatókkal... 

Este rögtön Sallóba mentek, s azt akarták, mi is menjünk. De csak reggel buszon mentünk utánuk. Nekifogtunk a paradicsomnak, szószt készítettünk, aztán még volt hagyma, ami várt ránk, meg lekvárt főztünk szilvából... minden meglett, kivéve a krumpliásást. Sőt, még kukoricát is morzsoltunk, össze vagyok vágva 100 helyen, még a csuklómon is, mint egy emo-s... Úgy volt, csak szombaton este jövünk haza, mind együtt, de a kukoricát nem volt hol befagyasztani, hát hazamehettünk már péntek este buszon. Anyuék vasárnap jönnek, s amint ismerem őket, vissza is fognak menni még aznap. 

Írtam egy rokonunknak, Zsoltinak, aki még egy hónapja emlegette, h ha megy fürödni Párkányba, elvihet minket magával. Egyedül jár, hát legalább lesz társasága... azt írtam, bármelyik nap jó, de aztán rájöttem, legjobb lenne a hét első felében. Egyébként Lévába is készülök. 

És a tegnapi nap. Fura volt. Tavaly pont augusztus 2-án mentünk Montenegróba. Már emiatt is nosztalgiás lett a nap, azt hiszem, Timi részére is, nekem meg mentek a fejemben a "mi lett volna ha..." képek. Ha idén is mentünk volna valahová? Kettesben Timivel? Vagy mégsem? Nem tudom, de ha eddig azt írtam, furán érzem magam (a Grace klinikában jól megnevezték ezt - azt hiszem, rám is érvényes volt az üresség érzése), akkor a tegnap után... Erre nem számítottam. Már nem. S nem hittem volna, h ilyen nehéz... hogy a másik oldalról is ilyen nehéz tud lenni! Most engedem magamnak a Coldplay-től a Scientist-et. Nem gondoltam volna, h még lesz jelentősége számomra... I wish I could go back to the start... Even if you said it's OK. It's not! És ki gondolta volna, hogy hasonló esetben én leszek az, aki nem tud elaludni? S aki fél hatkor forgolódik az ágyban és nem tud mit kezdeni magával? Még most is?! Repeat. Most még jobban ugrálnak a képkockák. Nem is. Csak olyan kósza, elfelejtett szavak. Két Grace klinika rész között visszaolvasni a beszélgetést olyan volt, mintha engem nem is érintene. Mintha közéjük tartozák, a szereplők problémáit élném át. Vagy mintha az amit olvasok is csak egy kitalált sztori lenne. Csak egy sorozat, ami nem érint... de lefekvéskor minden érint.. túlságosan is... Miért olyan veszélyes az őszinteség? Mindenki dícséri, eszembe sem jutott volna, h ha nem sértő, hanem pozitív az őszinteség, akkor is megbánt... nahát! mennyi minden eszembe sem jutott volna! s miért van az, ha valami ellen harcolok, akkor sem tudom megállítani? ha valaminek tudom az érkezését, s legszívesebben bármit megtennék, h soha ne jöjjön el az a pillanat... eljön. s lerombol. lesújt, mint az árvíz. Na mit metaforázok már annyit? Megyek, menekülök. Valamikor régen, mikor valami bántott, vagy... nem is tudom, nem hagyott nyugodni, ha feldúlt voltam, megvártam míg besötétedik, a szobába ccsuktam magam, bekapcsoltam a rádiót, s rajzoltam. Bármit, ami eszembe jött. Képkockák. Vagy egy kigondolt történet... jelek, szavak.. vagy magam elé tettem valamit, s azt rajzoltam... már ez sincs meg. nincs semmim. Hogyan menekülök most? Más világba szállok. Sajnos nem könyv által. Nem is tudnék olvasásra koncentrálni. Feldőlt állapotban sohasem tudtam odafigyelni, mit olvasok, mindegy, lecke volt-e az, vagy a kedvenc regényem. Sorozatmaraton? Még pizsiben ülök itt. S nem reggeliztem. Eszek egy Jó reggelt!-et, még ha nem is jó a reggel. S nekifogok. Most a Grace klinika kell, h megmentsen. Lefoglaljon. Beletemetkezek. Tudtam én, miért kezdem pont ezt a sorozatot újranézni! Mert gyarkan átéltem a történteket. Szeretem, ahogy az elején valamit analizálnak, s a végén rájönnek, nincs megoldás. Vagy van, de kellemetlen. Itt a nyitó- s záróbeszédre gondoltam :) Szép napot, legalább nektek :)