Sziasztok újra! Nem is tudom, mit hozzak fel a mentségemre, talán nem is kell semmit, hiszen ez az én oldalam, rólam szól és ha nincs kedvem hozzá, egy ideig nem csinálom. Most újra itt vagyok, ki tudja, meddig. Addig élvezzük mindannyian :D
Hmmm… a nyár. Egyetlen izgi és nem minden éves dolog: BULGÁRIÁBA MENTÜNK! Izgi nem is annyira, mert az út hosszú volt, unalmas, fárasztó (kb. 24 óra), főleg, hogy az előttem levő ülés minden apró hozzádőléskor rám akart esni… ×D Timivel röhögtünk mindenféléken… Pl. gumicukrot ettünk, ami nem mackó, hanem gyümölcs formájú volt. Tehát nem Gumimacit hanem Gumigyümölcsöt ettünk :D Szegeden vagy hol is az utcán hagyományos, otthoni emberek járkáltak táskákkal, meg bicikliztek melegítőben és papucsban. Mikor azt hittük, már átléptük a Magyar-Román határt, elkezdtem román szövegeket, írást keresni. Gyanús volt, hogy sehol semmi román szöveg… És kiderült, hogy Makóban vagy hol voltunk még csak ×D Én meg nagy igyekezettel kutattam a román betűk után.
A szállás jó volt, meglepett a minden szoba=1 TV, de ha bolgár adókat nem is nagyon néztünk, megtaláltük a lengyel Vivát, meg egy bolgár zenés adót is néztünk. 28-as és 38-as távirányítógombok. És a Kubeti-s reklám a 28-ason, a bolgár találmány(de nem biztos), pirított kenyér pl. hot dog ízben, kiváló sörhöz. Mi nem kóstoltuk, csak a fiatal szomszédaink. Voltunk Várnában a delfináriumban… Mondjuk én mást, talán többet vártam. Elrontotta az egészet a hosszú, kb. 5 nyelvre fordított duma. Aztán hát a lényeg a part, meg a vacsorák (kaja nem volt rendelve, az éttermek olcsók), esti séták… Minden lépésen árus, ha nem ruha, akkor kaja, bizsu, szuvenír, kozmetika… Vettem kalapkát meg szoknyát. Persze még karkötőt és körömlakkot (egy üvegcse körömlakk – vagy miben van az – olyan kb. 20-25 Sk és szép színekben… Ha csak 5 használatra jó, nekem már akkor is megérte ;)), anyu bizsu függőket és rúzsokat, tesóm ugyanolyan szoknyát, mint én, csak más színben és kendőt vagy micsodit (nem az a csak fejre, de nem is az a maxikendő, amit mindeneden végig tudod csavarni :D)
Hullámokban nem volt hiány, sőt, az elején 1, majd 2 méteres hullámok jöttek, amik eldöntöttek, és nem engedtek beljebb menni a tengbe (mindig kijjebb sodortak). Utolsó nap már 9:00-kor el kellet hagynunk a szobát, de információink szerint a busz 19:00 és 01:00 között jön értünk. Marha pontos, mi? Hát akkor még voltunk a parton, elmentünk vásárolni az útra, ettünk, de úgy is 8 (!) – ismétlem 8 (!) órát ültünk egy teremben a többiekkel és vártuk a buszt. 23:00 körül jött értünk az ő idejük szerint, tehát nálunk ekkor este 10 volt. Megint 24 óra út vissza, ezt már jobban tűrtem idegileg (nem kínlódtam agyon magam azzal, mikor állunk meg, szállunk ki, eszünk, iszunk, lépjük át a határt, csinálunk már valamit, alszok el és a legfőképpen főleg a vége felé, mikor leszünk már ott!) és többet aludtam (hiszen most nem reggel, hanem este indultunk). Igaz az éjszaka közepén néztem a sötét tájat és hallgattam az mp3-masom kb 1-2 órát, aztán nemsokára el is aludtam, úgyis kiverődött volna a zenegépecském.
És itthon vagyok. Vagyis suliban. Újban, teljesen újban. De a környezet meg az emberek pozitívan leptek meg. Már a 3. napon tudtam mind a 22 osztálytársam keresztnevét és sok-sok emberrel beszéltem (tehát nálam ez annyit jelent, hogy az osztály 75%-ával). Pont azokkal az emberekkel lettem úgymond jóban (korai még ezt mindenkire mondani), akiket a tehetségvizsga alatt kitippeltem magamnak. Ezt már valahol írtam aszzem. De ez jó dolog. Meg h egyelőre senki sem akar közülünk kitűnni, nem utálatoskodik senki sem és nem harapják le a fejed, ha valakihez hozzászólsz. A tanárok meg olyanok, mint minden iskolán, vannak első pillantásra tűrhetők és első pillantásra mindenen felháborodóak (pl. tesitanár – azért első pillantásra, mert még nem volt igazán alkalmam megismerni őket, majd félévkor fogom tudni, milyenek is valójában :D).
Szilvivel ülök, ma pl. miatta jöttem haza 1 órával később, neki csak akkor ment busz, hát megvártam (igaz, ő az én ebédintézésem miatt késte le). Közben rejtvényeket fejtettünk, vagy micsodi (osemsmerovky :D) és a megtalált állítólag létező és véletlenül összekombinált szavkon röhögtünk. Mivel ma nem is tanultunk, csak valami biztonság és elsősegéjnyújtás- napunk volt, sokat beszélgettünk. A fiúkról is. És kiderült, hogy kb. egy ”szinten” vagyunk, jobban mondva hasonló a pasis-múltunk(nem valami nagy dolog egyébként). A gúnyférjeinkkel gúnyolódtunk és ökörségeket rajzolgattunk… Anitával és Greeny-Zuzkával megint a klotyón találkoztunk… ×D (a másik osztályba járnak, úgymond a B-be) Ivi-vel is úgymond jóban vagyunk, de ő más tészta. Ha hazamegy, a helyi kocsmában ücsörög, beszélget, azt állítja, az a második otthona, de vele is jól el lehet röhögni ilyen figyelmetlen kis apróságokon (mikor szinte a semmi miatt ránk jön a röhögőgörcs). Meg valami olyat mondott, hogy a legöregebb pasija 26 volt… Más. De azért egy más emberrel is lehet jóban lenni. Jankával lehetséges, hogy együtt fogunk ebédre járni… (ő ráadásul koleszban van). A többiek meg úgy, nem is tudom. Csak vannak. Úgy mint én is. Na ez hülyeség volt, mi? :D Végeznem kéne, már úgysincs semmi mondanivalóm. Asszem. Jah: házira A3-mas rajzlapra kell leveleket rajzolni, de nem is tudom mikorra… Holnap lesz életem legelső német órája (angolos vagyok, de mostmár a németet is elvileg kéne tanulnom, hogy fogom-e, azt majd meglátjuk)
Talán mára elég pótlásnak. Összefoglalásnak. Most egész jó lelki állapotban vagyok. A csajok feldobnak, főleg az ökörségeken (pl. gúnyférjek… ×D) való röhögés. De nem árulom el a gúnyférjem nevét, mert leheth az a valaki (nem éppen az a fiú, hanem másvalaki) is olvassa ezt, akinek azt hiszem nem kell tudnia. A biztonság kedvéért. Mert nem akarom meggyilkolni azért, mert túl sokat tud :D Pedig eleget tud. Többet mint én róla és ezt bánom. Bánom, h ennyi mindent elmondtam neki. Nem sok az esélye, hogy most ezt olvassa, de piciny van. Az csak azt mutatná, h azért mégsem vagyok senki a számára, ha a blogomat lesi. Az ő kedvéért írtam a lelkiállapotom státuszát pl. Akinek nem inge, nem vegye magára, pl. Timi, aki 50%, h olvassa/fogja olvasni. Te tudod az illettő fiú nevét, tehát nem rád gondoltam, remélem ez ok!? :D
Túl sokat dumálok. De hiányzott. És Timi, te meg ne mond, h nem legyek az a mindenen röhögős fajta. Ha így jól esik, akkor is az utamba állsz? No azért. Gondoltam, hogy ez annyira nem fog zavarni. Ha mégis valakit zavarna, hogy kissé megváltoztam, tessék kifejezni. Élő kiselőadás, oldalam egy része, pokec, e-mail, így lehet feladni a panaszokat. Remélem lesznek, akik kiállnak mellettem.