Elnézést, hogy ilyen sokáig nem jelentkeztem. De összegzek nektek, ígérem :)

Hogy telt a vasárnap? Meg is lepődtem, de nem haltam bele a látogatásba. Legtöbb időt kártyázással töltöttünk, nagymama és én alkottuk az egyik párost, Timi Tibivel a másikat hetesezésnél. Természetesen mi gyakrabban kevertünk, csomószor veszítettünk, de mit lehet tenni, ha náluk volt minden jó lap? Közben ribizlit ettünk, meg cukrozott málnát, meg kókuszos kekszet, aztán vacsorára kirántotthúst kaptunk. Szóval kártyázáson kívül főleg kajáltunk :D Hisz tudjátok, milyenek a nagymamák! :D szerencsére gond nem volt. Anyuék kb. fél kilenckor jöttek, ők is ettek, mert otthon nem volt kenyerünk és már nem is kaptak az üzletben, csak fokhagymás perecet :D Meglepően felköszöntötték anyut, amit mellesleg mi is még otthon megtettünk, s ittunk is az egészségére egy kupica csokilikőrt :D apunak kellett vezetni :D Jól telt végülis a nap. 

Hétfőn délelőtt anyuék Timivel együtt elmentek Sallóba. Én maradtam, mert kedden kellett mennem intézkedni a suliba. Rám jött a takarítási kedv, szóval porszívóztam, felmostam a padlót, kitakarítottam a fürdőszobát. Még mindig nem volt melegvíz, úghogy mindenre melegíteni kellett edényekben. Közben gépeztem is, amíg várnom kellett valamire, pl. arra a vízre, és mosogattam, raktam el az edényeket. Reggelire megettem azt a fokhagymás perecet, úgyhogy ebédre későn került sor. Háromkor ettem a levest, aztán odatettem a mikóba sütni a krumplit. Közben is ugye szaladgáltam, dolgoztam. Azt csak négykor ettem, mert közben még valamit csináltam. Kikerestem a neten egy szimpatikus csokis muffin receptet és megcsináltam életem első süteményét :D Mert eddig mindig csak segítkeztem, vagy ha én is készítettem el, a sütőbe már valaki más tette és őrizte. Féltem, hogy nyers lesz, vagy odaég. De jól sikerült. Nem véletlenül csináltam pont aznap. De erről csitt :D Aztán megfürödtem (jó sok vizet kellett melegíteni hozzá :D), megmostam a hajam, és már este is lett. Olvastam egy kicsit a Dorian Gray-t, de nem jutottam messzire benne. Anyuéknál aludtam. 

Olyan izgatott voltam a kedd miatt, hogy még ébresztő előtt felkeltem. Volt időm felugrani a netre és kiderült, nem is kéne bemennem Nyitrára, beíratni a jegyet, mert a másik tanárnő, aki után csütörtökön készültem is beírhatná. Dominika írta meg még hétfő este, de már nem voltam fent. Hát, mivel már fel voltam öltözve, nem is tudtam volna visszaaludni, elmentem. Már nem volt az a rossz megérzésem, hogy valami rosszul fog elsülni. A horoszkópot is olvastam, ami azt írta, jól fog sikerülni a keddi nap. A szerdaira jósolt kellemetlenségeket. Mindkettőnknek. 

A busz késett. De nem voltam türelmetlen. A tanárnővel összenéztünk, mert ő nem ismert meg a rövid hajam miatt, engem meg meglepett, hogy az övé szabadon libegett, nem volt öregasszonyos kontyba kényszerítve. Beírta, és ennyi. Lefelé menet a lépcsőkön épp ettem, a kajámra néztem, a lábam megcsúszott, kihagytam egy lépcsőfokot, s úgy elvágódtam, ahogy már régen nem. Komolyan, télen, jégen sem estem már így el évek óta. Egy ideig csak ültem a földön, szétterpesztett lábakkal, bizsergett mindenem, hirtelen forróság öntött el. Szerencsére puhára estem, a fenék nem fáj annyira. A lábam fájt egy kicsit még harmadnap is, ha erősen ráléptem, ránehezedtem. A lécsők közötti kis egyenes részen ültem, nem látott senki. Ha fent ment volna valaki, látja, ahogy elcsúszok, az ciki. Ha viszont lentről ment volna valaki föl a lépcsőkön, a bugyimat is meglátja :D (írtó meleg volt, viszonylag rövid szoknyában voltam, nem épp arra figyeltem, h kecsesen essek el...)

Eddig a blogomban megtörtént, h kis apróságokat elhallgattam. Vagy kevésbé apróságokat, amiket épp a lényegességük miatt kellett elhallgatni. Mindig csak jeleztem, titkos kóddal, szavakkal utaltam arra, hogy valami más is történt még, vagy hogy annak, amit írok, valami más jelentősége is van... Most viszont nem tudom, hogyan írjak tovább. Annyi mesélnivalóm van még. Úgy szeretem visszaolvasni a "kalandjaimat" valamikor később... sokkal később... emlékeztek még, mikor kezdtem a blogot, milyen nyílt, milyen őszinte voltam? Kiírtam magamból mindent, mit gondolok az osztálytársaimról, mikor ki tetszett, és ejtett el ilyen vagy olyan megjegyzést... Megírtam, ugye? Megírtam, mi volt december 19-én? Megyek, s leellenőrzöm, titkoltam-e. De milyen év is volt az? 2009? Nem, nem, mivel december, 2008-nak kellett lennie... Igen. Megírtam. Bár nem részleteztem, egy gyors boldog írás lett belőle, olyan izgatott :D Most viszont sokkal részletesebb beszámolót is tartanák. Mert előttem lebegnek még jelenetek, mint mikor valaki a halála előtt visszaemlékezik... igen, ez is utalás. Ahogy a feje felett tartják a fegyvert, egy pillantás jobbról, egy balról a gyilkosra, lövés. Bedobják a folyóba. Nem süllyed el, a fekete kukás zsák csak úszik, lebeg a víz tetején. Csak falevelek vannak benne, nem homok. Azt a mindenit! Heni, fogod tudni, mit írtál most körül? és vannak dolgok, amit csak egy ügyes forgatókönyvíró tudott volna kitalálni. Már látom a kamera szemével a konyhapultot, s az ott felejtett... TUDJÁTOK MIT! Na az lenne az egész film lényege, azzal lenne lezárva, az lenne a csattanó, egy szomorú dallal fűszerezve... Az egy perc, ami ki volt számolva, hogy még hátravan... Azt a mondatot, ami meglepett volna mindenkit, olyan frappáns volt! Meghökkentett. Jaaaj, a dinnyék! Dinnye mindenütt! :D Nem, nem csak itt az oldalamon :D Akkor az eszembe sem jutott, h nálam is dinnyék vannak :D 

Anyuék megijedtek, h mi van velem, mert nem vettem a telefont. Ötkor akartam Sallóba menni utánuk, de olyan fél öt után elaludtam. Előtte gépeztem. Ők meg pont a busz előtt hívtak, hogy hozzak el valamit otthonról. Csak háromnegyed hatkor hívtam vissza őket, s fél hétkor mentem a következő busszal. Fáradt voltam, na. Nem terveztem aludni, csak lefeküdni egy kicsit, kinyújtózni, s ez lett. Anyuék rendezték át a konyhát és a hálót. Nagytakarításra hasonlított az egész. Már semmit nagyon nem csináltam, segítettem adogatni ezt-azt, megfürödtem, elmentem aludni. Vagyis előtte néztünk Timivel olyan táncos filmet, amiben Patrick Swayze játszott. Rosszul aludtam, forgalódtam, szétrugdostam a lepedőt, az éjszaka közepén felébredtem és gondolkodásba kezdtem. Szörnyű volt. 

Szerda este ötig maradtam. Fürödtünk Timivel a felfújhatós medencénkben, napoztunk, kártyáztunk, hallgattunk zenét... Ja, majdnem elfelejtettem, reggel el kellett mennünk a faluba biciklin knédliért. Coop - semmi. Következő bolt - csukva. A hozzánk legközelebbi - csak kedden és pénteken van, következő - csukva. Apuval a motoron kellett visszamennünk még a CBA-ba meg a Ballába, de ott sem volt. Végül a szomszédból kellett kérni. Gyorsan elment a nap. Este otthon gépeztem. Drop Dead Diva-t néztem, most az a sorozatom :D Később feljött netre a beszélgető-partnerem és le kellett állítanom a videót. Sokára. igen, a kellemetlen szerda. 

Csütörtökön újra Nyitra. Dominikával már a suli előtt találkoztam. Hűvösebb lett, esett is. Először beírattam a jegyet. Aztán Kikával mentünk le lefánymásolni a papírokat, kivártuk a sort a leadásnál, s Luckával futottunk össze. Kiderült, h gondok vannak, valamelyik tanár nem írta be neki a jegyet az AIS-be, s azt más nem csinálhatja meg, így nem tudja leadni a papírokat, nem biztos, h győzi elintézni időben s beíratkozhat 2. évfolyamba. Ott nyugtatgattuk a folyosón, mert el is sírta magát, sőt még a tesztet kellett írnia, mint Domzának is. Ki is mentünk a levegőre. Mikor bement írni a tesztet, Dominika már jött ki onnan. E-t kapott. De fő, h megvan. Neki is fénymásolnia kellett és leadni a papírokat, aztán kinyomtatni ami ahhoz kell, h szüntelhessen a sulival, Angliába készül egy évre. Aztán elmentünk a főépületbe, mert ott volt rendelve ebédem. Rájöttünk, az esernyőjét ottfelejtette. Szóval megint vissza. Utána a Mlynybe mentünk a Panta Rheibe kávéra, mert ott a jegeskávéhoz fagyit is adnak! :) Ő teát ivott. Elbeszélgettünk, elmondtam, mi újság. Ő meg az angliai terveit. Aztán a következő könyvesboltba is elmentünk, a Martinus-ba, ami távolabb van, a Centro-ban. De végül nem vett könyvet. Benéztünk pár üzletbe is, Domza vett két trikót. Aztán ő is elment ebédelni, alig bírta megenni, segítenem kellett a sültkrumplival :D Akkor jött rá, h mégis akar kávét :D Leültünk a folyosón a kanapéra, ahol wifi is van. Ötkor mentünk haza mindketten. Otthon megint DDD-t néztem :D Hogy másképp rövidítsem? Így vicces :D Nem baj :D Megint nem vettem a telefont, mert nem volt mellettem :D 

Pénteken 10:46-kor mentem vissza Sallóba. Megreggeliztem és mentem megint zöldbabot szedni. Délután, mikor keresztanyuéknál voltunk kávén, hívott a kálnai Joli néni (apu unokatestvére), h van barack, tudnak adni. Rögtön ültünk az autóba, én vezettem. Megálltunk a nagyinál is, vittük neki a babot, meg kóstolónak a barackból is. Nagyon fincsi. A puhákból dzsem lett, a keményebbeket anyu ma főzte be még reggel. Este grillezni mentünk keresztanyuékhoz. Volt finom tiramisu is. JKorán mentem aludni, túl korán. Örülök is, h mostanában nem érek rá gépezni. Ha pedig igen, lefoglal a sorozat. Nem is tudom, egyébként mit csinálnák egész nap a neten... Ma kaszáltam egy kicsit és ennyi. Megyünk haza. Remélem egy órán belül otthon leszünk. 

Azt hiszem viszonylag részletes voltam, még ha nem is mondtam el mindent. További szép napot mindenkinek! :)