Fogalmam sincs, miért vagyok itt újra. Talán unatkoztam. Talán jó volt egy kis noszlagia, talán az vett rá, h láttam, Timi még mindig lesi az oldalt :D Vagy tényleg csak nagyon unatkoztam. 

Most nem fogom leírni, mi történt az elmúlt másfél évben. Ez lehetetlen. Nyugodjatok bele, hogy nem tudtok róla, lehet szép sorjában kiderülnek dolgok :P Valószínőleg sokmindent magyaráznom fog kelleni, bár leheth csak magamnak, ki tudja, ki olvassa ezt egyáltalán? 

A múlt hetem szörnyű volt. Hétfőn még happy voltam, alig-alig tanultam az utolsó vizsgámra, minden jól ment. Erre történt egy incidens, mégpedig kedden, mikor is egy szülinapos elutasította a társaságom, pedig akaratlanul jött ez így ki. Ezt csak úgy magamnak írom, na :D Elrontotta a kedvem, meg minden, meg hát anyuék Timivel Sallóban voltak, engem csak azért hagytak itthon, hogy tanulhassak, szóval társasághiányom volt. Kedden először életemben főztem full ebédet - zöldséglevest (kicsit sós lett, de amúgy jó) és besütött tésztát (kicsit száraz, amúgy jó :D). De nem is volt étvágyam a hőség miatt. Persze a veszekedések miatt alig tanultam. Mikor Timi hazajött, megkönnyebbültem. Látjátok, milyen társasági lény vagyok?! :D Nem akarta enni a kajámat, végül belétömtem a tésztát :D Nem akart nyilatkozni arról, h milyen volt :P Csütörtökön mentem az utolsó vizsgámra, az irodalomnak második részére (már volt egy A-m irodalom szóbeliből :D) Egész jól sikerült a teszt, utána meg beültünk kofolára pár osztálytársammal. A napocska jótt tett, megint. Feltöltött energiával. Mikor pár napra rá kiderült, A-t kaptam az egész tantárgyra, örültem nagyon :) Meg kellett köszönnöm a szorítást Verébnek, ha nem gondolt volna rám, tuti elcseszem a tesztet :D Közben kaptam munkaajánlatot a nyárra, fagyit árulni Kiskálnán, ám azóta kiderült, már foglalt a hely (Veronika ajánlotta és ő ment oda dolgozni :D).

Pénteken Sallóba kellett menni. Csak hétfőn jöttünk haza. Befőztünk, csibeólat készítettünk, autót mostam, ilyesmik. Elolvastam a Száz év magány-t (G. G. Maquéz), igazából csak a vége volt érdekes. De az is volt az egészben a lényeg... szóval jó könyv. Ha eljuttok a harmadáig, már érdekes lesz, én az első harmadát kényszerből olvastam, suliba kellett. Utána már kiváncsi is lettem, mi lesz a folytatás. Kedden orvoshoz kellett mennem, mentek anyuék is, én vezettem. Viszonylag gyorsan meglettem, és kibírtam a várakozást is. Aztán anyuék visszamentek Sallóba. Timi szerdán ment az 1. alapsuliba, állásinterjúra, de persze nem vették fel, mert túl félénk. Elkísértem. Bejártuk a várost, vettünk anyunak szülinapi ajándékot (arckrémet és bon-bon-t), amúgy nagyon semmit. Kaját :D Mikor hazajöttünk, csináltunk hasábburgonyát, a következő nap menüje a palacsinta volt. Azt én csináltam és finom lett :) Pénteken anyu hirtelen hazajött reggel. Megsértődött apura. Este kijött velem sétálni, még hintáztunk is :) 

Ma szombat van. Már áprilisban lényírattam a hajam úgy állig érőre, mert elegem volt a hosszúból - melegít! És ugye jött a jóidő. Most eldöntöttem, még rövidebbet akarok. Felismerhetetlen lettem. Tiszta rövid a hajam, ami be fogja biztosítani, hogy a nyár folyamán semmilyen fiúnak nem fogok tetszeni :D :D Sebaj, megleszek nélkülük is :) Timit ledöbbentette a frizurám, apunak tetszik. Azt modta, olyan fiatalos :D Rövidebb lett, mint terveztem, de nem baj, ha más csúnyának véli, az sem baj :D 

Apropo, fiúk. Még nyár után, konkrétan 2012 szeptember 22-én volt itt nálunk Kálnán a Trinityben buli. Elmentünk, csak hogy menjünk valahová. Épp pihentünk Timivel és nézelődtünk, mikor a szemembe ötlött egy srác. Háttal állt nekünk, mégis volt egy megérzésem, hogy ez valaki! valaki érdekes! valaki fontos! ez Ő!!! Kissé elfordult, és felismertem. Felismertem benne egykori titkos szerelmem, aki nem is volt olyan titkos, mindenütt azzal dicsekedtem, h tetszik :D Na de az első, akibe szerelmes voltam, úgy igazán, nem mint az ovisok. 6 év után is felismertem. Csak egy pöppet férfiasodott meg, mindig is kisfiús volt, pedig most 24 éves. Züminek szoktam hívni. Na szóval megláttam, hogy ott a Zümi. Majd kiugrott a szívem. Mellesleg meg kell említenem, h azon az estén még előtte táncoltam (kissé kényszerből) egy pasival, olyan idősebbnek nézett ki. nagyon akart nekünk italt rendelni, mutogatta, hogy ötvenese van, kérhettünk volna bármit, de én megelégedtem az 50 centes kis kofolával :D Timi is csak valami alkoholmenteset ivott a számlájára, hát mint mindig. Na és ez a pasi, egyszercsak jön, húzza magával karonfogva Zümit, megfogja a kezem és kényszerből a Zümiét beleilleszti. Hogy nesze, na fogjatok már kezet! :D Be akart mutatni. Elsőnek az jutott eszembe, mikor kimondta, h "én Erik vagyok", h ja, én tudom :D Mivel a másik pasi mondta a nevemet előtte, de rosszul, oda kellett tiszta közel hajolnom Zümihez (ugye diszkóban zaj van) és a fülébe mondanom a nevem. Nem tudom már, de úgy rémlik, hirtelen még összeismerkedő puszit is adtam neki, szegény :D (nálunk annyira nem szokás, csak ha tényleg olyannal ismertetnek össze, akiről már sokat hallottál, stb.) Még annyit mondott, h "elnézést a haveromért, talán többet ivott a kelleténél" és valamit, amit nem értettem tisztán. De az jött le belőle, h majd később... nem tudom később beszélni akart-e vagy táncolni? :D Végül nekünk már mennünk kellett haza, ő meg épp kiment a haverokkal cigizni, ha elhaladtam volna mellettük, köszönök legalább és mondok valamit, de távolabb álltak a bejárattól. Mikor hazajöttem rögtön keresni kezdtem őt a Facebookon. Nagy nehezen megtaláltam és másnap írtam neki üzenetet, h Heni vagyok, nem tudom, tudod-e kicsoda, de kár, h tegnap nem táncoltunk együtt, gyarkan jársz a Trinitybe? 

A bökkenő most jön. Láttam, h nem látta az üzenetet, mivel nincs közös barátunk, én meg nem küldtem neki baráti megerősítést, hisz fogalma sincs, ki vagyok... csak ezt az üzenetet. És mikor talált rá? Ezen a héten! Szerda este írt, h nem tudja, ki vagyok, mikor találkoztunk? Szóval váltottunk asszem 2-3 üzenetet, mikor említettem neki miért nem vette észre, h írtam, rögtön berakott a barátai közé. Én meg hogy jé, reméltem, h kedves lesz, de féltem, mi van, ha mégsem? És hát ez igencsak aranyos volt tőle. Azóta nem írtunk, ő volt az utolsó, aki nem írt vissza. Lehethogy nincs is neten, vagy csak ki van kapcsolva a chat-je, de remélem, h még beszélünk. Legalább így írásban. Átböngésztem rögtön a profilját és úgy tűnik, nincs csaja. Nem lesz ki lehurrogjon, h hagyjam őt békén, miközben én csak pár szót akarok váltani, nem mindjárt rávetemedni! Abszolút nem ismerem, az, h flörtölt velem akkoriban, régen, mikor 15 voltam, nem jelent semmit. Szeretném ha kissé kivilágosodna előttem, h miféle ember ő. Megismerni egy kicsit. Legalább egy igazán picikét.