Mivel tegnap sokáig tévéztem (a SuperStar fináléját adták, örülök, h a Vierka nyerte meg), nem volt kedvem fölkelni és fájt is a fejem. Tornán szabad foglalkozást kaptunk, tehát voltak focizók, röpizők, és akik között én voltam – a kosarazósak. Persze nem csapatokban meg pontora, csak megpróbáltunk beletalálni a kosárba. Kifáradtam. Szlovákon szerencsére nem hívott ki, úgyh volt időm Anitával Erika 100x szépét nézegetni. Megtudtam, h mivel vasárnapi születésű vagyok, a keddieket imádom vagy utálom (Anita és Erika), jóban vagyok a szerdaiakkal és a csütörtökiekkel (Emese és Timi) és a legjobb pénteki napon született partnert választanom magamnak, azzal illünk össze (??? - nem tudom, ki az). Magyaron meg majdnem elaludtam, olyan fáradt voltam. De a hittan visszahozta az elrejtőzött energiám. Játszottunk, mint a dedósok. Nincs kedvem elmagyarázni, de olyan székes és gyorsaság hozzá fajta volt. Aztán ültem az öltözőben az angolra várva vagy épp Zsófinak segítettem keresni a Naji-lányok által elrejett cuccait (Hol a cipőd? Zsófi megnézi a cipőét, sehol…). Mi ott nyugiban csücsülünk az öltözőben, mikor meg felmentünk megnézni, h már nem megy-e az óra (félkor szokott kezdődni és már majdnem három volt, de a tanító néni sehol) és kérem szépen a többiek már ott ültek

:D De asszem semmiről sem maradtunk le. Szépen hazajöttem buszon, pedig anyuék is Léván voltak (de már nem fordulhattak vissza értem…). 18:30-kor távoztam a géptől és 7-kor már mentem aludni. Közben csak a magyar verset győztem megtanulni. 22:30-kor anyuék bevágtattak a szobába, mint a csorda, perszehogy felébredtem. Aztán kb. éjfélkor kínokban aludtam el (fájt a fejem és hányingerem volt).