Végre itthon és nem kell holnap suliba menni. Alig bírtam reggel fölkelni, anyunak azt mondtam, h nem megyek iskolába :) A tegnapi magyar felmérőm a félelmek ellenére egyes lett (az a legjobb jegy, nehogy má’ azt higgyétek, h fordítva van…). Írtunk földrajzból, mindenki egész nap azt tanulta. Iszonyatos az az asszony… Nem tudom, miért fél tőle mindenki, de ez az igazság. Sztem elsősorban azért, mert hatásosan tud ordibálni és öreg (azok általában mind hisztisek). Féltem, hogy kihívnak kémiából, de szerencsére nem. Nem tudom, mi lesz így félévkor, mert kémia jegyeim: 5, 3, 2 (tehát MO-ra fordítva: 1, 3, 4). Ez pedig nem a legrózsásabb. Ezután végre hazajöhettem, péntek az egyetlen nap, amikor kettőkör jövök haza. És vége az írásbelis hétnek! Ezen a héten szinte mindenből írtunk (egy kis túlzással). Sztem senki sem szereti az ilyesmit. Majd meghaltam éhen, így vettem a buszmegállón egy sós kiflit. Ezt majszolva indultam a buszom megállási helyének irányába. Szemembe ötlött a nagy kékség. Ez meg mit keres itt??? Két csajjal volt, de egyik sem volt a kannibál-társa. Inkább előhúztam az mp3-mat, h még csak ne is halljam őket. De akkor is hallottam az egyik csajtól egy “ne nézz oda!”-t. Hülyén éreztem magam. Aztán végre elhúzott, majdnem elkéste a busszát. Nem értem miért kell mindig megjelennie ott, ahol senki nem keresné, és ahol én vagyok. A ’Sors’ nevű manó most biztosan röhög rajtam, h mindig beveszem a vicceit. Csakhogy velem már nem igazán viccelődhetsz, nem érted, h nekem mindegy?! Igaz jobban örülnék, ha felszívódna az illető, de hát 5 km távolság és azonos nap mint nap látogatott város… Mégsem várhatom, h mostmár életem végéig sesem fogunk találkozni. Igaz itt már nem is az a gond, hiszen évekig levegőnek néztem, de most egy év figyelés után már akaratlanul is bárhol észreveszem. Nah, zárjuk le a témát… Itthon pizzát ettem, aztán várt a takarítás. Az egész íróasztalomat ki kellett volna ürítenem (anyu nagytakarítást tart), de csak a fiókokat tisztogattam ki. Annyi fölesleges cucc volt bennük… Végre megtaláltam a már régen keresett papírt, amin vmi szöveg volt, ezt mondtam versenyen két éve. Meg egy csomó kütyü előkerült, az én ’tilos nézni’ címkéjű papirosaim és a mindenféle hülyeségek, amiket írogattam kiskoromban