2008. január 25. – hétfő
Sziasztok. Tudom, h ez titeket nem érdekel és h már a hagyományos napi történéseket nem is írom le… De hát ha arra nem tudok gondolni?! Meg amúgyis mindig mindenütt ott a Jaro… Már komolyan elegem van! Miért nem akar továbbra is furán viselkedni? Most átvettem ezt a szerepet én, mivel emiatt én sem tudom, hogyan viselkedjek. Bocsánatot kérek tőletek, h untatlak, nem muszály olvasni :D Na szóval. Pénteken megint… Ezt a magam későbbi szórakoztatásáért írom ok? :D Mivel furcsa volt, próbáltam a nap folyamán én is az lenni. Vagyis mikor rajzoltunk és vmi kellett neki, adhattam volna, de nem, csöndben ültem tovább – majd ad neki vki más. Mikor néztem a többiek műveit, az övénél nem álltam le, csak a lehető legkisebb időre, nem akartam beszélgetni, meg semmi. Viszont Yetivel (h meg tudjátok különböztetni a 2 Adamot, ez nem az az exférj) beszéltem egy kicsit megálltam nála úgymond. Heh most már nem csak idegesítjük egymást :D Aztán megint egy helyen mentünk a másik épületbe. Máskor mindig hátul voltak én is! Most első voltam, ők mögöttem! Hát felgyorsultam. Szinte már szaladtam :D Nem tudom, erre kényszerítettek a lábaim :D Rosszkedvű voltam. Mikor Jaro kérdezte, van-e ragasztóm, csak bólintottam, h igen. Na és kölcsönadom? Bólintottam, h nem és lefeküdtem a padra (mmint lehajtottam a fejem) és elindítottam a zenét. Csajok már nem voltak a suliban (am. reggel korán váruk egymást, én is csatlakoztam). Adam elkezdett zörögni a padomon hát felnéztem olyan gyilkos pillantással valszeg :D És akkor Jaro, h fáradt vagyok-e. Erre Adam, nem, unatkozik! Ingerülten hangzott az én nem-em. Jaro kérdi: Akkor mérges? Nem válaszoltam, visszahajtottam a fejem. De aztán megint nem hagytak békén meg lehet jobb lett kicsit a kedvem. Mert Adam megint olyan pofit vágott, mikor közelebb hajolt, h hallja a zenémet és mutatta, h tök jó :D Jaro kérdezte, h mit hallgatok, hát megmutattam neki a mobilomban levő számokat, oda rakom az újakat, amiket most hallgatok legszívesebben. Ezt már valamikor elterveztem amúgy :D Na és hallgattuk együtt a zenét. Előbb enyémet, aztán ő is mutatott vmiket. Ha Ivka ott lett volna, tuti azt mondja, h ”olvasunk” :D
Be kellett mennem a városba a megjavított csizmákért. Persze a csajokkal együtt terveztem, de ők meglógtak utolsó két óráról… Jaro kérdezte az öltözőben, h mikor megy a buszom (am. minek az neki???), mondtam, h a városba kell mennem. Kérdeztem, ő megy-e rajzra, ahogy tervezte, de h nem, nincs kedve, nem megy sehova. Hát elköszöntem, h megyek (azelőtt ő volt tök fura, nem akartam megkérdezni, jönne-e velem, nehogy már az legyen, h én viszek vmit túlzásba…), de megállított, h nem várom-e meg. Gondoltam amíg felveszi a cipőjét… De nem. H hogyha megvárom, akkor velem jöhet. (Mi ez??? Nem akart sehova menni, miért akarna velem?!) Ok, így is lett. Lepakolta otthon a cuccát, addig megvártam. A csizmákat gyorsan elintéztem, de már nem értem el a buszt. Meg ott is, ahogy beraktam a csizmákat egy táskába, mindjárt mondta, h adjam oda neki :D (Miért akart volna annyira segíteni??? A dec. 19.-ei péntekhez hasonlóan?!) Hát de én az iskolátáskámba akartam gyömöszölni. Sikerült is. Ott guggoltam és tuszkoltam be a cuccost, ő meg csatlakozott, segített behúzni a hátizsák zipzárját (ez megint olyan volt mint egy filmből kivágott jelenet, hát és fura is :D) Mivel lekéstem a buszt és a következő egy óra múlva ment, bementünk a városba. Persze összefutottunk Adamékkal (exférj), aki hívta órák után, h velük menjen, de nem akart (viszont velem jött! :S). Adam, Dano, Anita és Ági voltak együtt, és h ha már összefutottunk, nem megyünk-e velük teára :D Hát ok, mentünk velük. (Jaro úgy tűnt nem nagyon örül ennek…) De hogy Jaronak nincs aprója, akkor minthogy ő fizet és hát a többiek odaadták a maguk részét. Hogy én ne, én meg vagyok hívva (Ezt most miért, he???)
Aztán ma is… Megint kért vmit, nem adtam neki… Nem tudom, de nem akartam :D És ma neki volt szar kedve mert rosszul volt. Én meg még rugdostam a székét, mert én is ideges voltam, aztán kérdezte, h mit akarok :D Mikor mondtam, h csak palacsintát akartam belőle csinálni (toltam előre a padhoz :D), akkor legalább nevetett egyet :)
Na és a buszmegállóra mentünk Szilvivel, nem ment haza, hanem velünk. Ez is már mi a fene akart lenni? Rég nem látott olyan sok buszt egy helyen vegy mi?! :D
|