Újabb hét… Hétfőn festettünk, 3-mast kaptam, aztán hazaengedtek, így megint Jaroval töltöttem azt a 2 óra szabadot, kedden vmi filmet mentünk megnézni torna helyett… Este megkaptam a választ arra, miért éppen a kettes szám… mert március 30 = 3.30. Csak már enm értettem meg, abből hogy lett 2, de a lényeg a dátum… És ő megjegyezte! Mert számára nagyon fontos ez a dátum! Mert sokmindent megváltoztatott! Azóta már nem mindegy minden! És elmentem anyuékkal Aranyosmarótra a régi szomszédainkhoz. Kint játszottam a gyerkőcökkel, szemeket meresztgettem az egyik 7-8 éves kisfiúra, akinek olyan mobilja volt, mint kortársaimnak, durva szavakat használt (talán mert olyan zenét hallgat),  na meg egy marha beképzelt kissé öregebbre, aki később jött. Borzalom. :D Aztán integettem visszafelé úton egyik osztálytársamnak, aki a faluja útjának szélén bandukolt a haverjaival :D

Szerdán szinte egész nap megint unalom volt, de tényleg… annyira, h már Jaroval a tolláért „verekedtünk“ :D Csütörtökön a 8 órából 6 helyettesítve volt… De nem engedtek haza! Már nem csak tollelrablás volt, csiklandozás is :D vagyis jobban mondva bordába szurdosás az elején :D Aztán németen írtam felmérőt, egyes lett. Hamarabb hazaengedett a tanárnő, csengetés előtt. Az öltözőben megint csak ketten voltunk Jaroval, senki más nem veti át a cipőjét! Erre ő hirtelen oldalba bökött az ujjával, elrántottam magam és vissza akartam adni. Kergettük egymást az öltözőben, aztán mondta, h nyugi, mivel lépteket hallott. Épp bele akartam bökni, mikor az igazgatónő megállt az öltöző előtt, bekukkantott, nézett ránk… :D Aztán Jaro, h oké, folytathatjuk a háborút, de bírjam ki addig, amíg elérünk a padhoz, ahol a múltkor is ült :D Ott aztán volt minden :D én menekülésképpen mindig csak potyogtam volna, mikor lefogott és ledöntött a padra, jól beveretem a térdem hajlata alatt és felett… Kerültünk olyan helyzetbe is, h amint nem akarta, h leessek, úgy jött ki, h a térdén ültem, aztán a csikizésből ölelés lett… :D Hát tényleg, nem tom, láttam-e már ilyen felszabadultnak. Meg ahogy nyomta el a kezem, h ne tudjak hozzá jutni, az tiszta piros lett és kezdett hámlani a bőröm :D Akkor, h jól van, hagyjuk abba, nemhogy szétesek :D Szóval lenyugodtunk… bár nem teljesen :D Aztán már csak ott ültünk összebújva, mintha ez teljesen természetes volna. Pedig nem… És hát kifáradtunk a hülyülésben :D

Tegnap meg? Szabad nap, Sallóban voltunk. Olvastam a könyvemet. Meg napoztam. Leégett a lábam! :D Meg megnéztük a szomszéd kutyust. Miután hazajöttünk, Timi mondta, h szeretett volna kimenni. Hova ki? A tankhoz! Jah, tényleg, vmi buliszerűség volt ott… Csak nem merte anyuéktól megkérdezni, h mehetünk-e, mert biztosan nemet mondanának :D Rávettem őt, h kérdezze meg és nem volt gond. Elengedtek… Egész jó volt. Jobb, mint otthon ülni :)