2008. december 25. – 27. – csütörtök – szombat
Annyi apróság, annyi gondolatmenet… le sem győzném írni… Pl. rájöttem, h feladtam… tejlesen. Úgyhogy ez most így igen szar. Mert nem tudom, örüljek-e vagy átkozzam magam. Meg ha számolni akarnék minden kis bugyuta apróságot, aminek lehetett jelentősége… A végtelenekig számolnák. Pl. amit álmodtam is korábban, a * koszos lett az ujjam, csinálok rajtad lenyomatot * pénteken megvolt. Borzasztó volt az a fekete festék, amivel dolgoztunk! :D Meg ajándékozás… Ivitől olyan sárga szőrös kutyaszerű vmit kaptam, amit hogyha megrázunk, akkor hangot ad ki, pistyog, talán ugatás akar lenni :D A lényeg, h szőrös, de kár, h nem puha is hozzá ;) Szilvitől olyan képtartót vagy mi az, nem keret, hanem olyan csipesz, télapós, na meg lentilkyt :D Mi is az “magyarul”? Nálatok talán Smarties vagy hogy hívják eredetileg :D Jarótól meg olyan golyót, amiben emberke van és ha megrázod, mintha hullana a hó. Aztán anyuéktól memóriakártyát mobilba, füllhalgatókat, sapkát, sálat :D Na meg könyvet, ami mindenkié. Nagymamáéktól pénzt, nagyitól szintén, idén megbolondult! Fejenként a kezünkbe nyomott egy ezrest. Ha elkezdenék gondolatmeneteket leírni, sosem lenne vége a bejegyzésnek, ezért jöjjönek csak a tények! Keresztanyuéktól pongyolát. Timi nem ajándékozott meg, mint szülinapomra sem. Nem volt ideje! Na jó, megegyeztünk, h semmi gondolatmenet. Épp hallgatom megint azt a dalt körbe-körbe. Búrka… Igen, elég nagy ez a vihar. Mint egy szappanopera, igaz? Mindig ki szokott jelentkezni. Most csak kiixelte az ablakot. Elég lett volna 10 perccel hamarabb bejelentkeznem! Mostmár cseszhetem. Jöhet ide Timi. Úgysincs kedvem semmihez. Már Zoo Tycoon-ozni sem. Pedig ahhoz volt. És most mondja vki, h a hangulatomat csak én befolyásolhatom! Igaz én tehetek róla. Hogy megint arra van szükségem, h ezt a dalt hallgassam. Mint dec. 3-án? Miért? Le akartam állítani a gondolatmeneteimet… Most itt beszélgetek magammmal. Nincs is jobb dolgom. Lenne mit csinálnom, mondjuk vmit oldalam érdekében, de semmi kedvem. Mintha ezt már írtam volna. Látjátok, h a szmájlik is kivesztek? Néha őrülten nyomom őket szinte minden szó után… Most meg? Áhh, mindegy. Szidhattok, h semmi értelmeset nem írok. Jah voltunk ma sétálni fél órácskára. Lefagyott az orrom. Így jó lesz? Biztos nem. Semmi sem jó. Valami vidítót kérek! De nem vadítót! :D Na végre szmájli. De igazából az arckifejezésem maradt lehangolt. Tehát ez csak ez hazudott szmájli. Megőrültem? Inkább hasznosítom magam. Megyek fordítani. Hátha felvidít, amit a blogban találok, amit régen írtam…
|