2009. március 6. – péntek
A suliban nem sok az újdonság, ami az iskola eredeti célját illeti :D Sok a helyettesített és olyan semmilyen óra. Most eszembe jutott vmi, amit nem fejtettem ki teljesen az előbbi bejegyzésben. Méghozzá összehasonlítanám (ha untatlak vedd úgy, h csakis magamnak írom, de megengedem, h elolvasd! :P) a kritikus 3 hét Jaro nélküli előtti hetet és az az utánit :D Előtt: Hétfő – csajok felcseszték, ezért szar kedve lett és elfelejtette az ígért gyógyító ölelést, én valamelyest megvédtem. Kedden megérkezett az elmaradt ölelés, sajna a Tescoba nem mehettem velük, anyuék Léván voltak és vittek haza. Úgy tűnt (legalábbis nekem), mintha nem nagyon akarta volna, h elmenjek :D Szerda – együtt ültünk, még ha nem is egész nap. Ha jól emlékszem, akkor volt az a „veszekedés“, amikor is fogtam magam, megfordultam és elmentem viszont utánam jött (Ivka parancsára :D), stb. Csütörtök – nem volt suliban :( Péntek – videónézéskor automatikusan mellém ült :D És bár csak befordult a bérházához, ölelés nélkül nem engedett el :D Na nem tooom. Meg írta, h megmondhattam volna, h miért mentem akkor el, lehet tudja mi is lehet az okozója a furcsa állapotaimnak. Meg, h ő sem tudja, hogyan orientálódjon, de megbróbál nem félni, próbáljam meg én is… Írtam, h azt nem lehet. Mert mindig ír vmit, amivel teljesen elbizonytalanít, mintha vmi rosszat tettem volna. Na és a mostani? Hétfő: a 2 szia. Kedd – kényszerített, zavarba ejtő, rövid, idétlen beszélgetés. Szerda – Szilvi kitalálta, h írjak neki egyik órán cetlit. Hát írtam, azt is, h megértem, ha nincs kedve vagy ideje visszairogatni, nem baj. És visszaírt. Nincs kedve, meg mit írjon. Én meg, h akkor nem fogom zavarni, de h nem zavarok. Akkor ok, nem haragszik rám. Mertem neki írni pokecon, csak a fotoalbum miatt minthogy. Nem sokáig volt fent. És gondoltam, ha még az elbúcsúzásra is visszaír, amit ha nem szeretne csevegni, kikapcsolhatna, akkor az csak jó. Csütörtök – angol helyettesítve volt és a másik osztályhoz csapódtunk. Kevés volt a hely így úgy sikerült, h mellém ült. Most már normálisabb volt a beszélgetés :D Megszokottabb. És mikor pokecon írtunk… mert visszaírt. És írtam neki, h sajnálom, h nem volt jól. Ő meg, h mi ez a hirtelen változás. Én: Hirtelen? Változás? Nem értem :D Ő: Hát még egy hete elküldtél „melegebb éghajlatra“ Én: Hát lehet. És lehet meg tudtam volna szokni. De nem akarom! Butaság lenne. És hiányoztál. Ehhez azt fűzte hozzá, h annak örül, meg, h köszönöm. Mit köszönsz? Az őszinteséget? :D Azt is. És még? Hogy írtál meg úgy. Szal örül, írtam neki! Óha… Na meg, h nem akarom megszokni a hiányát :D Kérdztem, h akkor most minden oké? Hogy hát per pill igen – de meddig? Nah nem tom. Remélem minél tovább. És ő is reméli :) Szal tényleg minden óké. Ma is helyettesített angolon együtt ültünk és dumcsiztunk. Na meg mikor reggel csajokkal vártuk egymást, ő is arra jött és aztán együtt mentünk, akkor is beszéltünk. Tök normálisan :D Most meg épp írunk :D
Am. a sok felesleges emlék-dumának vége :D Örülhettek :D Holnap megyek moziba Szilvivel az Alkonyat-ra :D Remélem nem lesz szar, mert olyan kritikát is hallottam már :D Tehát örülök :)
|