Tegnap is írtam a blogba, csak az apámra rájött az idegbaj és mielőtt megnyomtam volna az ok-t, az egész áramcuccost lekapcsolta :S Azt hittem, a Wordban (ahol írom) elmentettem, de ezek szerint tévedtem :D Szóval az nincs meg és nem írom újra, úgyem volt ott semmi érdekes…
Most meg hát… Mivel is kezdjem? Talán ott, hogy én hülye mindig elfelejtem… Már rájöttem és nem egyszer bizonyosodott be: attól még, hogy valamit nem akarunk elhinni és esetleg tagadjuk is, ez még nem teszi a dolgot meg nem történté, nem létezővé. De milyen gyönyörű is megfeledkezni erről! Hinni abban, h most tényleg nem csak szeretném, hanem így is van. Legbelül tudom, hogy annak a belső vészjósló hangnak van igaza, de elhessegetem. Nem gondolok rá, hiszen így minden olyan szép és jó! Na de később kiderül, h az az időnkénti kellemetlen érzés - na annak volt igaza. Most tutira nem értitek miről van szó, de nem is érdekel. Minek áruljak el bármit is? Senki sem érdemli meg, mert senki meg nem becsüli. A pokolba mindenkivel! Én tudtam előre. Hogy semmivel sem lesz jobb. Nem is. Pedig már kezdtem elhinni… De már sosem fogom többet. Nekem már be nem mesélitek, hogy pedig igazatok van, h csak én látok mindent feketén. De színvak nem vagyok. A feketét nem is tekinthetném fehérnek! A múlt ismetéli önmagát. Vagy megint az van, hogy csak én vagyok a hülye, mert azt hiszem és mindent hasonlítgatok?! Ezt nem tudom. Valamelyik nap viszont újra a kedvenc könyvem után nyúltam. Hát igen. Hiába tudom már szinte fejből, mi fog következni, a szavak összeválogatása mindig elgondolkoztat. Mikor először olvastam a Születésnap-ot, nem találtam benne szinte semmit, ami különösebbképpen megfogott volna. Bori – a lázadó lány… Na de következő alkalommal egyre több dologban találtam magamra. Nem is tudom, hanyadszor olvasom már… De a múltkori olvasásomnál, kb egy éve teljesen olyan érzésekkel küszködtem, mint ő. Ugyanolyan igazságtalannak láttam a világot és tökéletesen egyetértettem a lánnyal. Most meg? Nevetek. Á, te buta Bori, hisz a szüleidnek igazuk van, ez tényleg gyerekes felfogás… Nevetek és a múltra gondolok. Hát igen, én is ilyen voltam, én is pont ezt mondtam volna, ezt gondoltam… múlt időben. Most meg? Ott van Borinak a tökéletes barátnő… Nem ért rá utóbbi időben, elhanyagolta? Á, biztosan komolyabb gondjai lehettek… Egyltalán nem arra gondol, hogy netán kerülné. A jót keresi benne, folyton. Még mikor kiderül, hogy Szilvia nem adta vissza a kölcsönkért pént, csak egy üres borítékot, azt gondolja, tévedés, biztosan hiba történt! Hát igen, az. Hiba történt abban, hogy bár lett volna oka gyanakodni, a szülei is folyton csak szidták előtte áhított barátnőjét és lám, igazuk volt! Na, Bori meg én szép párost alkotunk… nem vesszük figyelembe a vészjósló jeleket. Na de már jobb vagyok a dologban, most sokkal hamarabb rájöttem, h ez így lesz, nem másképp. Hogy ez a valószínű, várható. Na de nem hablatyolok tovább értelmetlenségeket, menjünk megvitatni a tényeket :D
Mai nap, csütörtök. Nagyon jól aludtam az éjjel, vagis alig tudtam felébredni :D 1-es terem a suliban. Helyettesített óra, aztán olyan mint máskor… Marcel drága mögöttem ült XD Sashával :D Aztán Iva meghallotta, ahogy vki az osztályunkból az automatánál azt mondta a srácnak, h vmi Majka azt üzeni neki, h helyes :D (megint az a hülye szó, h pekny, de én nem méltóztatom fiúra mondani, h szép és ő még nem is XD sorry, na de ez már sztem túlzott szó lenne rá… a fiúk meg egyébként sem szépek, hanem helyesek, jóképűek, stb nem?) Tovább is adta Iva nekünk, vagyis Szilvinek, mi meg megvitattunk Szilvivel meg Jankával, h közös erővel Szilvi kívánságára megöljük azt az idegen csajt :D Na meg elintézzük, h Szilvi mellett maradjon legközelebb csak üres hely, mert ez a gyerek már minden csajjal ült :D (na még velem sem hát hogyne, miért jönne ki úgy? :D :P) Még beszéltem is vmit vele, Szilvi morgott, h mit mászok rá vagy mi, na de hát kérem! Nem tettem én semmi rosszat ő meg nem birtokolja a fiút akkor most mi van, nem szólhatok hozzá, ha már ő szól hozzám elsőnek?! Csak hátrafordultam, h reagálhassak a hülye kritizáló beszólásaira :D Mindig ez van. Először is, mikor hozzám szólt, azt mondta, h a suli zárva, tehát: te hülye hát nem azért fordultunk vissza mert nem lehet bejutni? Hát ez logikus is :D Én nem fogom még direkt kerülni mint Szilvi még ha nemtom mi lenne is inkább a földbe fúrná magát, mint hogy vmi vélelenül összekösse Marcellal. Még ellenkezett is, hogy mellé akarjuk ültetni XD Nem tom, ez már aztán mi a fene… Na de hát ő baja, én attól még szokásosan fogok viselkedni a soknevűvel szemben. Zajíc :D Ma rajzolta a füzetébe, meg hogy milyen jó szó :D Mármint egy olyan cuki ijedt nyulat, olyan mesefigurásat. Meg répát mellé :D És én komentáltam. Ő is mindent nekem miért ne lehetne? De semmi különös belső rezgés, csak normálisan, mint osztálytárssal való csevegés :D A másik meg lehúzhatja magát a wc-n :D Ha bunkó, akkor legyen szarok én rá, ő kezdte, ő is felyezte be. Nem fogok többet töpszliket védeni a barátnőm hülyeségei előtt :D Sőt. Na jó. Ennyi elég is lenne :D