A maraton folytatódott. 

 Az egész vasárnap elment a sorozatnézéssel. S ha eddig furán éreztem magam, akkor vasárnap reggeltől méginkább. Vagy már szombat keső estétől? Megint sokáig fent voltam, s nem bírtam megállni, h ne szólaljak meg. S rájöttem, elfogott a szorongás. Mi a fenéért? S még mindig tart! S mostmár tudom, h nem tehetek semmit... pedig mikor ez a szorongás vesz hatalmába, akkor nincs megállás. Amíg pofára nem esek :D Most nincs miért pofára esni. Nincs mit tenni. S én vagyok a hibás. És sajnálom. De nem tehetek semmit. Nem lehet. Túl sok Grace Klinikát nézek, szóval mikor meghalt Meredith kutyája, közös kutyája Derekkel, a kutya szimbólum volt... érezhető volt, h nem a kutya volt annyira fontos számára, hanem amit a kutya jelképezett. 

Anyuék hazajöttek vasárnap ebédre. Ahogy mindig is, vissza is mentek. Este Timivel kimentünk sétálni, olyan helyre, ahol még nem voltunk, ahol a kertek vannak, a kertek után, fák között, azt hittük, kijutunk a Garamhoz, még vízszagot is lehetett érezni, de az útnak nem lett vége. Ránk sötétedett, mire visszakerültünk a civilizált részre :D Arról beszéltünk, milyen jó lenne most máshol lenni, kiránduláson, s nekem társaságra volt szükségem, sok emberre, még ha ismeretlenek is lennének, valaminek történnie kell, történjen már valami... Idén nyáron már nem mehetek el arra a helyre fagyit venni, mikor szombat este Timi felajánlotta, azt mondtam, inkább nem, mert nem lehet... átkozott a fagyizó... most méginkább :) mint egykor a Junior közelében lenni, pedig ott a könyvtár, mennyiszer mentem már oda, s volt olyan, h az egyik padra néztem, s odaképzeltem magam, láttam magam, úgy úszva átlátszón a levegőben... volt, amikor a kálnai buszmegálló melletti parkolón láttam magam, mikor arra mentem, s odanéztemn, de akkor legalább elmosolyodtam... most miért pont a fagyizó? mikor sohasem voltam ott? csak képzeletben! nagy ereje van a képzeletnek, s hagyna már békén végre :D

Mikor visszatértünk a sétáról, még megnéztünk egy vagy két részt, éjfél is elmúlt már. Hétfőn elmentem az üzletbe reggelit venni, de még evésnél is elbambultam. Megint átmaratonoztam a napot. Több részt Timi is megnézett velem. Most megfogadtam, ma már nem nézek egyet sem, s nem olvasok el egy üzenetet sem, pedig van még, amit szeretnék visszaolvasni, h értsem az összefüggéseket, de ma nem lehet. Estefelé megyünk Párkányba fürödni, Zsolti elvisz. Háromkor megy a buszunk Zselízre, h neki ne kelljen egészen idejönni értünk. S nem ronthatom el tudatosan a napomat... ma jól kell éreznem magam. s jól is fogom! reméljük :P Úgyhogy majd fogok újságot olvasgatni vagy mittudomén. Lassan fél tizenkettő lesz, s még készülnünk is kell, meg ebédelni valamit, úgyhogy olyan kettőig valahogy lefoglalom magam, az már nem sok idő. Jöjjön össze ez a nap, szorítsatok, h múljon már el ez a hülye kellemetlen időszak... ilyen fejjel félek, nem leszek-e depis, ha visszamegyek suliba. Addigra össze kell szednem magam, száz százalékra.